Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)
Bevezetés: a tanulmány tárgya, célja, szempontjai és forrásai
Ami a szerző általános történelemszemléletét illeti, azt hiszem ma már felesleges hangsúlyozni, hogy senki sem mondhat le arról a segítségről, amit a marxizmus nyújt a történelmi jelenségek összefüggéseinek felismerésében. A szocializmus felé vezető út jelen szakaszában, a régi társadalmi al- és felépítmény összeomlása után, amikor az új felépítése, éspedig — a szerző felfogása szerint —• elsősorban a gazdasági építőmunka feladatai kerülnek előtérbe, a történelmi fejlődés már monografikus részlettanulmányok hosszú sorában is kimunkált politikai oldala helyett az eddig elhanyagolt, alapvető gazdasági oldal feltárása kell, hogy legfontosabb feladatunk legyen. Csak így remélhetjük, hogy a történettudomány — miként az elmúlt másfél évtized új utakon járó történetírása az osztályharcban, talán még tökéletlen, de hasznos fegyvernek bizonyult — az új történelmi szakasz új feladatainak megoldásában, az átmeneti, kísérleti jellegű próbálkozásoktól mentes, tudományosan megalapozott, tervszerű gazdasági építőmunkában is segítségünkre lesz. E meggondolások alapján tartottam igen fontosnak, hogy tanulmányomban a történetírásban általában a szokásosnál lényegesen nagyobb helyet biztosítsak azoknak a tudományoknak (természettudományoknak és a statisztikának), melyeket általában kevéssé szoktak a történetírás segédtudományaiként felhasználni. A vízhasznosítás, vízépítés, vízgazdálkodás történetének megírásánál e tudományok konkrét ténymegállapításai, egzakt, természettudományos és matematikai adatai nélkülözhetetlenek. Eltekintve attól, hogy a tanulmány elsősorban mérnökök számára készült, s a műszaki szemlélet számára ezek az adatok különösen szükségesek a fejlődés konkrét megjelenítéséhez. Remélem, hogy így sikerült kapcsolatot teremtenem a biztos matematikai alapokra támaszkodó műszaki gondolkodásmód és a többváltozós függvényeknél, a valószínűségszámításnál is bonyolultabb — és a történelmi .valóság sajátosságai miatt: bizonytalanabb — összefüggéseket kutató dialektikus történetszemlélet között. Lehet, hogy egyesek szemében sokat levon a tanulmány értekéből, hogy alig támaszkodik eddig még feldolgozatlan, illetve publikálatlan anyagra, »önálló-« (ti. levéltári) kutatásokra. Valóban, amennyiben ilyen levéltári forrásoknak utána néztem, ez — egyes eddig ismeretlen vagy homályos fejlődési szakaszoktól eltekintve inkább csak a már publikált adatok hitelességének, megbízhatóságának ellenőrzése végett történt. A tanulmány célja ■f 9
