Károlyi Zsigmond (szerk.): A szegedi árvíz 1879. (Vízügyi Történeti Füzetek 1. Budapest, 1969)
Dr. Lászlóffy Woldemár: Az árvíz hidrológiai szempontból
8. Az árvíz tanulságai A tanulságokat a korabeli, jobbára szenvedélyes hangú támadások, vagy elleplezési szándékkal íródott közlemények helyett a meghívott külföldi szakértők tárgyilagos jelentése alapján foglalhatjuk legjobban össze. 5 A szakértők a szegedi katasztrófát elsősorban annak a tervszerűtlenségnek tulajdonították, amellyel a kor töltésépítési munkáit végrehajtották. Rámutattak, hogy a gátak vonalozása sok helyütt célszerűtlen, a gáttest hitvány, a földmunka hevenyészve készült. A gátak koronája helyenként csak 2—2,5 m széles volt. Építés előtt sok helyütt nem távolították el a gyepet, és a kiemelt rögöket egyszerűen egymásra hányták. A ,,kész" töltés felületének szokásos elsimításával csak eltakarták a kivitel hibáit. Az ugyanazon helyen ismételten bekövetkezett szakadások a helyreállítás tökéletlenségét és a karbantartás hiányosságát igazolták. Mindezen okokból hiányolták a külföldi szakértők a társulati munkák egységes, felsőbb irányítását, a kivitel építési engedélyhez kötését, utólagos állami felülvizsgálatát és a fenntartás ellenőrzését. Javasolták a gátszelvények kialakítására és a védelmi készültségre vonatkozó kötelező szabályzatok kiadását, vízjelző szolgálat szervezését és hangsúlyozták, hogy egyetlen társulatnak sem szabad műveinek gyengeségével másokat veszélyeztetni. Állami támogatással kell tehát biztosítani, hogy kötelezettségeinek mindegyik eleget tehessen, és erre az állami költségvetésből külön alapot kell teremteni. 9. A védelmi rendszer fejlesztése az árvíz után A kormány, a katasztrófán okulva, az újjáépítéssel kapcsolatos intézkedések mellett nem mulasztotta el a szervezeti és műszaki vonatkozású intézkedéseket sem. Mindenek előtt az 1879. évi XXXIV. törvénycikkel rendezte a társulatok feletti állami felügyeletet. Biztosította a törvény a társulatok részére a szükséges államkölcsönt is. (1879: XXXV. te). Az 1882: XXVI. tc. intézkedett a Maros-torkolat alatti Tisza-szakaszon levő védtöltések hátrábbhelyezéséről, aminek költségei meghaladták az érdekeltség teherbíróképességét. Az 1884: XIV. tc. az ún, tiszai törvény, egységbe foglalta a Tisza és mellékfolyói szabályozására és a társulatok szervezetére vonatkozóan hozott intézkedésekel, és végül az 1885: XXIII. tc. rendszerezte a magyar vízjogot. 1886-ban sor került a közmunka- és közlekedési minisztérium Vízrajzi Osztálvának felállítására is, amelynek fő feladata a Tiszameder fejlődésének folyamatos figyelemmel kísérése és az árvízjelző szolgálat megszervezése volt. 5. Rapports ... 25. sz. i. m.
