Károlyi Zsigmond (szerk.): A szegedi árvíz 1879. (Vízügyi Történeti Füzetek 1. Budapest, 1969)
Dégen Imre: A szegedi árvíz — fordulópont a Tisza-völgy ármentesítésének történetében
A környező hegyekből lezúduló árvizek és az ellenük folytatott küzdelem, a természet és a társadalom erőinek meg-megújuló csatája, mély, örök nyomokat vésett a Kárpát-medence síksági tájainak arculatára, sorsformáló hatással volt a nép boldogulására, városok, községek kialakulására, fejlődésére, —• nem egyszer pusztulására. Jól példázza ezt Szeged város története és az 1879. évi szegedi árvíz, amelyre 90 év távlatából emlékezünk. Az Alföld pusztító árvizekben bővelkedő történelmének legnagyobb katasztrófája zúdult 1879 tavaszán a virágzó tiszamenti városra. A szegedi nagy árvíz méreteiben és főleg hatásában felülmúlta a Pestet és Budát nagyrészt rombadöntő emlékezetes 1838. évi árvizet is. A gátakat heteken át ostromló árvíz elleni hősies csatában, Szeged ,,elesett". De az árvíz amely csaknem 160 emberéletet követelt, a város 6350 háza közül hatezret teljesen elpusztított és több mint hatvanezer embert hajléktalanná tett, egyben fordulópontot jelentett a romjaiban újjáépülő Szeged korszerű városképének kialakításában és a Tiszavölgy árvízvédelme, sőt az egész magyar árvízvédelem fejlődésének történetében. Mi történt 90 esztendővel ezelőtt a Szeged környéki gátakon? 1 A Szegedet keletről övező Tisza március 12-én hajnalban nyugatról zúdult a városra. A már csaknem egy hónapja tartó árvíz kemény próbára tette a gyenge gátak teherbíró képességét. Március 5-én, Szegedtől északra mintegy 30 km távolságra, Petresnél átszakadt a percsorai öblözet újonnan erősített gátja. A városi törvényhatóság éppen aznap fordult segélykérő felirattal a képviselőházhoz^ amely azonban csak 10 nap múltán, a katasztrófa bekövetkezése után tárgyalta a beadványt, pedig a rendkívüli helyzetben az erők gyors mozgósítása talán megakadályozhatta volna a katasztrófát, vagy legalábbis csökkenthétté volna méreteit. Az első órákban még nem is sejthették, hogy a percsorai gátszakadás milyen veszélyt jelent a városra. A lezúduló víz már a következő napon áttörte a régi sövényházi keresztgátat, harmadnap Algyő mellett elsodorta az alföldi vasút ugyancsak keresztgátként szolgáló töltését, elárasztva Algyőt és Tápét, majd a kiáradt víz a Tisza árvízszintjét is meghaladó magasságban rohant a város felé, a Baktói töltést és a várost nyugatról határoló vasútvonalat ostromolva. A várost így kétoldalról körülvette a kiáradt víz. Védekezésül már hiába vágták át a Tápé alatti gátakat, hogy a kiáradt vizet a Tiszába visszatereljék. Ez már nem mentette meg a várost. Március 1. A felhasznált forrásokat bibliográfiánk az alábbi témaszámok alatt közli: Herrich K. 16., Nóvák J. 17., A Tiszavölgyi Társulat... 22., Rapports... 25., Lázár Gy. 50., Kulinyi Zs. 73., Lázár Gy. 74., Reizner J. 98., Szabó L. 100 sz. i. m.
