Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja III. rész, A vízgazdálkodás eredményei 1945-1975-ig. (Vízügyi Történeti Füzetek 10. Budapest, 1976)
3. A mezőgazdasági vízhasznosítások
A korábbi öntözésfejlesztési elgondolások következményeként a KözépTiszavidéken az öntözés általában a mélyebb fekvésű, kötött talajú (és gyakran: addig rosszul hasznosított) területekre terjedt ki. A Kiskörei Vízlépcső beruházásaival kapcsolatban új fejlesztési koncepciót, irányelveket alakítottak ki. Ezek szerint az öntözést elsősorban azokban a gazdaságokban kell bevezetni, amelyek a száraz gazdálkodás fejlesztési lehetőségeit már kihasználták. Vagyis „az öntözés ... az öntözés nélküli gazdálkodásra épülő, azt alapként feltételező, annál magasabb rendű agrotechnikai eljárás". 113- 113a Az új célkitűzések megvalósítása érdekében hozta létre 1966-ban a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium (MÉM) a Tiszavidék Mezőgazdaságfejlesztési Irodáját (TM1) — az öntözésfejlesztésre jelentkező gazdaságok felmérése, a gazdaságok rangsorolása és a középtávú üzemfejlesztési tervek elkészítése végett, továbbá, hogy felkészítse a gazdaságokat a víz fogadására, és biztosítsa a vízgazdálkodási feladatok komplex végrehajtását — az üzemen belül. 113 Az öntözésfejlesztés várható hatásának vizsgálatára a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium — az Országos Vízügyi Hivatallal együttműködve — egyidejűleg ún. modellgazdasagokat hozott létre, amelyek közül kettő a Közép-Tiszavidéken van. (Kisújszállási Búzakalász Mezőgazdasági Termelőszövetkezet és Törökszentmiklósi Aranykalász Mezőgazdasági Termelőszövetkezet.) Az öntözőrendszerek kialakításának nemzetközi jelentőségű és színvonalú munkáját a FAO, az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete, 2,25 millió dollárral támogatja. A Kiskörei Vízlépcső I, építési üteme kiemelt nagyberuházásként — és az 1970. évi rendkívüli Tisza-árvíz ellenére — tervszerűen és határidőre valósult meg: 1973. ápr. 16-án megkezdődött a vízlépcső próbaüzeme és üzembelépett a Jászsági és Nagykunsági Főcsatorna első 18—18 km-es szakasza. A Közép-Tiszavidék egyéb vízhasznosítási és vízépítési munkálatai 1967-től kezdve szorosan kapcsolódtak a Kiskörei Vízlépcső építéséhez. E kapcsolódó munkák zömét úgy kellett előkészíteni és ütemezni, hogy 1973-ra, a vízlépcső üzembe lépésére elkészüljenek. A vízlépcsőhöz kapcsolódó vízhasznosítási beruházások két nagy csoportban valósultak meg. Egy részüket az ún. „átkapcsolási" feladatok jelentették, míg más részük az új öntözőfürtök, főleg korszerű esőztető öntözőfürtök építése volt. 112-114 Az „átkapcsolások" keretében hajtották végre a meglevő öntözőrendszerek vízellátásának átállítását a Jászsági, ill. a Nagykunsági Főcsatornára. A két főcsatorna megépült első 18 km-es szakasza ugyanis éppen a legnagyobb öntözőrendszerek területét érinti. (Kiskörei, Makkosi, Kőtelki és Tiszabői öntözőrendszer.) Ezeket a rendszereket az eddigi tiszai úszós vízkivétel helyett most már gravitációsan lehet vízzel ellátni. Az átkapcsolás azonban nemcsak a vízellátás útjának és módjának megváltoztatását jelentette, hanem a meglevő rendszerek korszerűsítését és bővítését is lehetővé tette. Ezáltal kedvezőbbé vált a mezőgazdasági üzemek vízellátása, ami mind munkaerőben mind vízfelhasználásban jelentős megtakarítással jár. Az átkapcsolási munkák során alakúitok ki a J— I, J—II, J— III. J—X és az NK — IV-es öntözőfürtök. Az utóbbi megépítése tette lehetővé a Tiszabői belvízcsatorna alsó szakaszának végleges kikapcsolását az öntözővíz-szállításból. G 81
