Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja III. rész, A vízgazdálkodás eredményei 1945-1975-ig. (Vízügyi Történeti Füzetek 10. Budapest, 1976)
3. A mezőgazdasági vízhasznosítások
Az ekkor épült kisebb öntözőfürtök közül ma is változatlanul üzemel a Tiszavárkonyi II., a Rákócziújfalui, a Rákóczifalvi és a Martfűi öntözőfürt. (Az ugyanekkor épült Homorszögi öntözőfürt az 1960-as évek elején szűnt meg.) Az öntözőtelepek kivitelezésében felbecsülhetetlen segítséget jelentett és nélkülözhetetlen „újításnak" bizonyult az ún. „sáncoló eke" (a Kund-eke) alkalmazása, amely lehetővé tette mind az öntözőcsatornák, mind a töltések (és rizsgátak) megfelelő tömörítéssel és termelékeny gépi munkával való kialakítását. (Ennek köszönhető, hogy évente 3—4 000 ha új területet sikerült öntözésre berendezni.) 101 * Már az 1950-es évek elején megfigyelhető volt a belvízcsatornák öntözővíz-szállításra való használatának káros hatása s ezért már ekkor mérsékelni kellett az ilyen irányú fejlesztést. Ennek ellenére ezeket a lehetőségeket még nem lehetett mellőzni, sőt új belvízcsatornák öntözési hasznosítására is sor került (Németér, Kisújszállás II. belvízcsatorna). 1950-ben a vízszolgáltatás jobb megszervezése érdekében hozták létre a Középtiszai, valamint a Körösvidéki öntöző Vállalatot. Ebben az időben még nem a vízzel takarékoskodó, hanem a kevésbé munkaigényes öntözési módok állottak előtérben. Ezen a téren jelentős eredmény volt 1953-ban az alcsiszigeti 289 ha-os permetezőhajós öntözőtelep berendezése — a korábbi derekegyházi kísérletek nyomán. Az annak idején a legtermelékenyebb öntözési móddal azonban, az üzemeltetés során jelentkező hátrányai miatt, még az évtized folyamán felhagytak. Az öntözésfejlesztés első szakasza az 1954-ben elért csúcsponttal zárult. Ebben az évben az öntözésre berendezett területeknek már jelentős része (8103 kh) maradt kihasználatlanul. 1955-től kezdve pedig az öntözésre be33. ábra. Az első kísérletek a sáncoló-eke felhasználására ideiglenes öntözőberendezések létesítéséhez * Alkalmazása Tarczy Sándor főmérnök kezdeményezésére terjedt el a vízügyi gyakorlatban.
