Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja III. rész, A vízgazdálkodás eredményei 1945-1975-ig. (Vízügyi Történeti Füzetek 10. Budapest, 1976)
2. A „Tiszavölgy rendezésének" befejező szakasza
A belvízrendezés alapvető kérdése, mint láttuk, mindenkor a főcsatornák és a szivattyútelepek által szállítandó vízmennyiség meghatározása volt. Ez a vízmennyiség pedig nemcsak az ismertetett éghajlati, hidrológiai tényezőktől és a vízgyűjtőre jellemző egyéb változóktól függ, hanem a mezőgazdaság termelési szintjéhez is igazodik. 89 A főművek méreteinek helyes megválasztása a beruházási költségek és a belvizek esetén bekövetkező vízkárok mértékét egyaránt befolyásolja, A gyakorlat pedig azt mutatja, hogy az egyszeri beruházási költségeknél lényegesen nagyobbak lehetnek az elégtelen méretű művek, ill. a túlságosan lassú vízlevezetés okozta károk. Ezért kellett a mezőgazdaság növekvő igényeinek megfelelően a (téli félév csapadékvizeire vonatkoztatott) vízlevezetési időt a kezdeti 60—30 napról, előbb 25—20, majd 17—14 napra csökkenteni. (A nyári csapadék káros vizeinek kívánatos levezetési ideje nem haladhatja meg az 1—2 napot!). Itt helyénvaló megemlítenünk, hogy a rendkívül csapadékos időjárás 1963-ban az árvíz mellett súlyos belvizeket is okozott, amelyek levezetése területünkön is nagy feladatok elé állította a vízügyi szolgálatot. 89 A Kiskörei Vízlépcső művei, mint láttuk, döntően megváltoztatták a folyószabályozással és az ármentesítéssel kapcsolatos feladatokat. Szinte az egész terület vízrajzi viszonyainak megváltozását jelentő hatása miatt ugyanez mondható el a vízrendezés fejlesztésének feladatairól is. Mai vízrendezési fejlesztési terveink célkitűzései ugyanis — egyrészt a fajlagos vízszállítási képességnek (a Területi Vízgazdálkodási Kerettervben előirányzott) növeléséből, — másrészt a Kiskörei öntözőrendszerek üzembe állításával keletkező csurgalékvizek (többletvizek, elvezetésének igényéből tevődnek össze. 90 " 91 A Kiskörei Vízlépcső öntözőrendszereinek vázlatos helyszínrajzából kitűnik, hogy a Jászsági és a Nagykunsági Főcsatorna és a böge melletti öntözés hatás területe csaknem pontosan fedi a Közép-Tiszavidék 21 belvízrendszerének területét. Csupán a délnyugati részen marad ki a köröséri és a kecskéi belvízrendszer 879 km 2 területe. (Ez ugyanis a tervezett Csongrádi Vízlépcső öntözőrendszereinek hatókörébe esik.) Ez azt jelenti, hogy az öntözőrendszerek kiépítésével párhuzamosan fejleszteni kell valamennyi érintett belvízrendszer csatornáinak és műtárgyainak vízlevezető kapacitását is. Hiszen az öntözés, mint a legintenzívebb gazdálkodás, megköveteli a legnagyobb termelési biztonságot — az árvizekkel és a káros belvizekkel szemben egyaránt. 90 / a A Kiskörei Vízlépcső létesítésével kapcsolatos vízrendezés-fejlesztési terv a belvízrendszerek fajlagos vízlevezető képességének átlagosan 37 l/s-km 2-re való növelését irányozza elő — új létesítmények és a meglevőket korszerűsítő beruházások révén. (A TVK 19Ó0. évi adatai szerint területünkön a fajlagos vízlevezetés átlagos értéke gravitációsan 21,2, szivattyúsán 10,6 l/s-km 2 volt.) 92 A kitűzött cél elérése nemcsak a főművek, hanem a II— III. kategóriába tartozó „üzemközi" és ,,üzemen belüli" csatornahálózat korszerűsítését és a csatornasűrűség növelését is megköveteli. A művek hatékonyságának növelése, és a belvízzel való gazdálkodás érdekében pedig igénybe kell venni a természetes és mesterséges vízvisszatartás minden lehetőségét is. Az öntözőrendszerek kiépítése azonban nemcsak új feladatokat támaszt, hanem — az öntözőfőcsatornák és nagyobb mellékcsatornák befogadó- és tározóképessége révén — segítséget is jelent a belvízgazdálkodás fejlesztésében. Ezek ugyanis szükség esetén az ideiglenes szivattyúkkal beemelt vizet részben tározhatják vagy el is vezethetik. (A Nagykunsági Főcsatorna nyugati ágában (NK. 2.) pl. 12 m 3 /s belvíz szállítható gravitációsan a Körösökbe.) 91
