Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja III. rész, A vízgazdálkodás eredményei 1945-1975-ig. (Vízügyi Történeti Füzetek 10. Budapest, 1976)

2. A „Tiszavölgy rendezésének" befejező szakasza

II. Tisza bal parti védvonal 54 1. A Szolnok—szajoli úttöltés-szakaszon vezetett Szolnok—debreceni műút koronaszintjét a Szolnoknál 894 cm-rel tetőző 1932. évi árvíz csaknem elérte. Ezért 1948—1950-ben 1,5 m-es biztonsági magassággal és 3,0 m koronaszélességgel töltésmagasítást és erősítést kellett végezni. (Mintegy 80 000 m

3 földet építettek be.) 2. A Martfű—Tiszaföldvár—Cibakháza töltés-szakaszon a 46 000— 53 500 m szelvények között a biztonsági magasság hiánya és a keresztszelvény méreteinek elégtelensége miatt, különösen az 1940. évi árvíz idején, egyes pontokon veszélyes helyzet alakult ki. Ezért 1948—1954-ben e töltésszakaszt is a kötelezően előírt méretre és biztonsági magasságra építették ki. Egyidejűleg elvégezték a sápi és a rákóczifalvai gátőrjárások 0,7 ill. 1,0 km hosszú szakaszainak megerősítését is. III. Körös menti védelmi vonal

54 Kunszentmárton—Kungyalu—Öcsöd községek határában a 14 818— 28 450 m szelvények közötti 13,6 kilométeres vonalon az államosítás előtt — az érdekeltek közönye miatt — sem társulat nem alakult, sem rendszeres töltés nem épült. Itt már az 1919. évi mértékadó (a szarvasi vízmércén 894 cm-es) vízállás is helyenként 0,20—0,80 méterrel meghaladta a természetes magaspart szintjét és Kungyalu—Tiszaföldvár határának jó részét csak nehezen sikerült ideiglenes nyúlgátakkal megvédeni az elöntéstől. E szakaszon tehát teljesen új védvonalról kellett gondoskodni. A töltéseket a Cserkeszöllő—Kunszentmárton út felett a legveszélyesebb helyeken, mintegy 7050 fm hosszban, 1951—1954 között építették meg. A még hiányzó 5782 fm pedig 1958-ban készült el — a Hármas-Körös védvonalára előírt szelvénnyel. A töltéskorona szélessége 3 m, a víz felőli rézsű 1 :2, a mentett oldali 1 :2 hajlású, az árvédelmi biztonság pedig 1 m. Az 1958-ban épített munkaszakasz előirányzata 304 000 m

3 föld beépítése volt 9 millió Ft költséggel. IV. A Zagyva vízrendszerének védelmi vonala

56 A Zagyva és a Tárna folyó, valamint mellékágaik védvonalainak kiépítése a Közép-Tiszavidék utolsó nagy vízszabályozási munkája és a Kiskörei Vízlépcső építése előtti évtizedek legnagyobb vízi építkezése volt. A Zagyva—Tárna 5676 km

2 vízgyűjtőjéből a Mátraaljai dombvidék lábánál és a jászsági síkvidéken — a Hatvan—Kálkápolna vasútvonaltól délre Újszászig nyúló területen — mintegy 26—29 000 ha árterület maradt mentesítetlenül. A Tárna és mellékvizei mentén épült töltések pedig nem voltak megfelelő méretűek. Mivel a jórészt hegy- és dombvidéki és erdőtakarójától részben megfosztott vízgyűjtő torrens jellegű vízfolyásai nagy eséssel, rövid idő alatt zúdítják le árvizeiket a folyók alsó szakaszaira, itt gyakran alakultak ki heves lefolyású árvizek.