Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja III. rész, A vízgazdálkodás eredményei 1945-1975-ig. (Vízügyi Történeti Füzetek 10. Budapest, 1976)

1. A vízimunkálatok szerepe az újjáépítésben — és a korszerű vízgazdálkodás kialakulása

tornaszakaszokat az élet- és vagyonbiztonság hiányában nem tudja ellenőrizni. A Tisza forrásvidékén levő csapadékviszonyokra semmi adatunk nincs, a hóvastagságokat nem ismerjük és így következtetni sem tudunk arra, hogy milyen árvízre számíthatunk. Rámutattam, hogy már átlagos magasságú tavaszi árvíz esetén is az Alföld jelentékeny részének elárasztásával kell számolni, ami nemcsak mezőgazdasági károkat, hanem közlekedésügyi és ennek folyamodványaként hadászati nehézségeket okozhat."

16

'

0 Molnár Endre a rendkívüli körülményekre való tekintettel a várható tavaszi árvizek elhárításához a Szövetséges Ellenőrző Bizottság támogatását kérte. Az értekezlet eredményeként a Vízrendezési Főosztály mérnökei — a Szövetséges Ellenőrző Bizottság támogatásával — már 1945. február közepén a helyszínen kereshették fel a tiszai társulatokat és a folyammérnöki hivatalokat, valamint a megyék alispánját, hogy közvetlenül tájékozódjanak a helyzetről és egyben utasítást adjanak az árvédelmi felkészülésre, amit természetesen a helyi szerveknek, és elsősorban helyi erőkkel, kellett megoldaniuk. A Heves—Szolnok—Jászvidéki Ármentesítő Társulatnál maga Molnár Endre járt, 1945. febr. 23-án, tájékozódva a társulat helyzetéről és egyben tájékoztatva a helyben maradt műszaki személyzetet a feladatokról és a felsőbb szervek támogatása révén biztosított lehetőségekről.

13 Különösen súlyos volt a balparti Középtiszai Ármentesítő Társulat helyzete, melyet nemcsak saját árvédelmi műveinek megrongálódása miatt fenyegetett az elöntés veszélye: a tiszapolgári híd közelében ,,négy helyen térszínig felrobbantott"

16

/^ árvédelmi töltés nyílásain kiömlő árvíz az egész Nagykunságot eláraszthatta volna. A közép-tiszavidéki társulatok személyzete, mint láttuk, már a központi intézkedések előtt, azokat be nem várva, önállóan megkezdte megrongálódott védműveinek helyreállítását — a közvetlenül fenyegető 1945. évi árvízveszély elhárítása érdekében. Nemcsak a tiszai töltések legveszélyesebb sérüléseit állították helyre, hanem —• ott, ahol a belvízszivattyú-telepek üzemképtelenné váltak — a belvízrendszer csatornáira is előzetes vízvisszatartási védelmi tervet dolgoztak ki; a megsérült zsilipeket pedig (pl. a m i i I éri tiszai zsilipet) a várható árvíz elől ideiglenes körtöltéssel zárták el. Az árvédelmi művek vázolt katasztrofális helyzetében és védtelenségében elsősorban a társulatok önálló kezdeményezésének és az időben érkezett központi támogatásnak •— valamint az árhullám viszonylag gyors levonulásának volt köszönhető, hogy 1945-ben az árvíz fenyegető kártételeit sikerült elhárítani. Még be sem fejeződtek ugyanis az ideiglenes helyreállítási munkák, amikor március elején a Tisza áradni kezdett s legveszélyesebb árhulláma Szolnoknál, ápr. 8-án, egy többéves időszak maximumával: 838 cm-rel tetőzött. A visszaemlékezések e nehéz időszak átvészelését általában egy szárazabb periódus kezdetével magyarázzák. A Közép-Tiszavidéken, a szolnoki vízmérce jellemző adatai szerint, más volt a helyzet: egy többéves időszak legmagasabb és legfenyegetőbb árvize éppen a 838 cm-rel tetőző, tehát az 1941. évi maximumot 18 cm-rel megközelítő, 1945. évi áprilisi árhullám volt. Az árvíz rendkívüli magassága pedig nyilvánvalóan a felrobbantott hidak, illetve a medret eltorlaszoló hídroncsok duzzasztó hatásának tulajdonítható.