Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja III. rész, A vízgazdálkodás eredményei 1945-1975-ig. (Vízügyi Történeti Füzetek 10. Budapest, 1976)

6. Összefoglalás (Tanulságok és feladatok)

mely közvetlenül és közvetve (pl. ci környezetvédelem egyéb kérdésein keresztül) egyaránt érinti a területfejlesztés kérdéskörének egészét. Mindenesetre szerencsésnek mondható, hogy a Közép-Tiszavidék területi fejlesztésének kérdése csak napjainkban került napirendre, amikor, talán, már elegendő tapasztalatunk lesz ahhoz, hogy a fejlődés veszélyeit és buktatóit elkerüljük. Úgy véljük azonban, hogy mindezzel aligha zárulnak le a történetkutatás feladatai; sőt a tájékozódás legfőbb eredménye talán éppen az új problémák felvetése, a további kérdések megfogalmazása. Nevezetesen a vízgazdálkodás-vízminőségvédelem, de talán a területfejlesztés egyéb feladatai sem oldhatók meg a kellő körültekintéssel és tudományos megalapozottsággal a vízügyi múltunk feltárása során kirajzolódott tájrendszer-váltások történeti, illetve ökológiai folyamatának — ,,az ártéri gazdálkodás — szárazgazdálkodás — öntözéses gazdálkodás" napjainkban is tartó, tehát befolyásolható és irányítható, ökoszisztéma-váltásának — teljes feltárása, elemzése és tanulságainak figyelembevétele nélkül. Eddigi ismereteink alapján megkockáztatható az a megállapítás, hogy a vízgazdálkodás és a területfejlesztés terve •— a Kiskörei Vízlépcső öntözőrendszereire és a Tiszavölgyi Vízgazdálkodási Rendszerre (TVR) támaszkodva, s az adottságokkal és lehetőségekkel számolva — ésszerűen és célszerűen állapította meg a fejlesztés elveit és célkitűzéseit. Általában pozitíven befolyásolja nemcsak a „terület", hanem a tájrendszer fejlődését is. A pozitívumok mellett vannak azonban hiányok is, főleg abban, hogy a tervezés nem számolt a korábbi időszakok negatív tendenciáinak hatásával és veszélyeivel, mivel bizonnyára nincs is tudomása róluk . . . (Pl. a termékstruktúra alakulásában.) Ezért tartjuk fontosnak a helyzet, a lehetőségek és a feladatok nagyobb távlatokban való vizsgálatát: és az előrenéző prognosztikánál is fontosabbnak a visszatekintő, a megtett utat felmérő történeti kutatásokat. Már logikai megfontolásokból kiindulva sem lehet vitatható, hogy a tervek általános kereteinek kitöltésében, vagyis a helyi- és részfeladatok optimális megfogalmazásában, az általános és konkrét lehetőségek, fejlődési tendenciák felmérésében, az összefüggések-kölcsönhatások megismerésében még nem meríthettük ki a történetkutatás adta lehetőségeket, tanulságokat — márcsak a kutatás kezdetlegessége miatt sem. Valószínűbb, hogy nemcsak eddig kiaknázatlan, de még csak nem is sejtett lehetőségeket rejt, tapasztalatokat kínál és így felbecsülhetetlen segítséget nyújthat a múlt további kutatása: területünk vízügyi és ökológiai fejlődésének egyre részletesebb és konkrétebb vizsgálata és egyre elmélyültebb elemzése — a fejlődés dialektikájának mind teljesebb feltárcsa.