Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja III. rész, A vízgazdálkodás eredményei 1945-1975-ig. (Vízügyi Történeti Füzetek 10. Budapest, 1976)
5. A „Tiszavölgy rendezésének" korszerű megoldása — a Tiszavölgyi Vízgazdálkodási Rendszer (TVR) keretében
termelési centrumában. Az ipar által eddig igénybe vett felszín alatti vízkincs jelentős tehermentesítésével pedig újabb készleteket szabadít fel az ivóvízellátás fejlesztéséhez is. (A gazdaságosságát növelő 28 MW teljesítményű erőműve, évi 103 millió kWó termelésével — Tiszalökhöz hasonlóan — újból megkétszerezi az ország vízerő-hasznosítását.). A továbbiakban jelentkező — fent ismertetett — újabb vízigények kielégítésének eszköze a Csongrádi Vízlépcső, mely a csatlakozó Alpári Tározóval együtt a Tisza vízhozamának tarozása mellett (távlatban) a Dunából a Duna—Tisza-csatornán átvezetett víz szétosztását is biztosítani fogja. Ebben segíti majd a Körösök Bökény-feletti szakaszának vízpótlását szolgáló Tisza—Körösi-csatorna.) A vízlépcső mellett erőmű nem épül. Lényegesen kedvezőbb vízerő-hasznosítási lehetőségek kínálkoznak ugyanis a Duna— Tisza-csatorna felső tartányának tiszavölgyi oldalán.). A létesítmény helyét általánosságban a Novi Becej-i Vízlépcső visszaduzzasztásának határa szabja meg. De a Csongrád—Köröstorok térségen belüli pontos helykiválasztás részletes hidrológiai, területfejlesztési és gazdaságossági stb. elemzések alapján történik, a munka ütemezésével együtt. A vízlépcső jelentősége elsősorban víziútfejlesztési szempontból szembeszökő: megépítésével válnak a felsőbb folyószakasz létesítményei teljes értékűvé, s a mindenkor kritikus szolnok—csongrádi szakasz hajózhatóságának biztosításával az egész Tisza — a torkolattól Záhonyig — korszerűen hasznosítható vízi úttá. Mind a Csongrádi Vízlépcső, mind a Duna—Tisza-Csatorna értékelésénél már most tekintetbe kell venni, hogy az 1980-as évek folyamán, a Duna—Majna—Rajna Csatorna megépülésével, hatalmas európai víziúthálózat alakul ki — a békés egymás mellett élés egyik jelentős gazdasági alapjaként. A tiszai víziútrendszert az említett két létesítmény hivatott bekapcsolni ebbe e nemzetközi víziútba: segítségükkel válhat a Tisza nemzetközi jelentőségű hajózóúttá. (E tervek megvalósításához tehát nemzetközi érdekek is fűződnek, mégpedig elsősorban a Szovjetunió részéről és Záhony—Komoró térségének gazdasági fejlődése szempontjából sem közömbös, ha e víziútrendszer egyik keleti végpontjává válhat.) Tekintélyes méretű a Csongrádi Vízlépcső és létesítménykomplexumának hatásterülete is: a Közép-Tiszavidék Szolnok alatti részéről dél felé haladva szinte az egész Alsó-Tiszavidékre kiterjed, és az ország egyik legsűrűbben lakott, legfejlettebb mezőgazdasági területén teremti meg a további felemelkedés vízgazdálkodási alapjait. A regionális fejlesztés és a vízkészlet-gazdálkodás kapcsolatait illetően legelőször talán a gazdaságosság szempontjait kell kiemelnünk. Mégpedig nemcsak abban a vonatkozásban, hogy az ismertetett létesítmények éppen a kiválasztott helyen voltak, illetve lesznek a leggazdaságosabban megvalósíthatók, hanem abból a szempontból is, hogy az általuk érintett területek voltak és lesznek a legalkalmasabbak a tervezett fejlesztésre. A terület mezőgazdaságának színvonala az országos átlagon felüli, és ennek megfelelő jelentősége is. Igen kedvezőek a talaj- és az éghajlati adottságok (főleg a napfénytartam!), a mezőgazdasági üzemek állóeszköz- és állatállománya is általában meghaladja az országos átlagot, ugyanakkor a terület (éppen a szocialista nagyüzemi gazdálkodás fejlődése alapján) jelentős munkaerőtartalékokkal rendelkezik. Különösen jók tehát a fejlesztés lehetőségei, és ennek megfelelően nagyok a feladatai is a bővülő — és az öntözés terjedésével tovább fejleszthető és fejlesztendő — mezőgazdasági termelés, valamint a mennyiségben és minőségben is növekvő termékválaszték helyi feldolgozására hivatott élelmiszeripar terén.
