Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja II. rész, A rendszeres szabályozások kora (1846-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 9. Budapest, 1975)
4. A társulatok szerepe a vízszabályozásokban
pengőt áldoztak.* A km 2-kénti megterhelés átlagértéke tehát 22 800 pengő, azaz hektáronként 228 pengő. A társulatok vízrendezési munkásságának eredményeit a mezőgazdasági művelési ágak változásainak arányaiban is lemérhetjük. 125 Például vehetjük a Jászkiseri Társulat területén bekövetkezett változásokat: A terület megoszlása 1846-ban 1930-ban Változások** szántó 20 000 ha 80 000 ha +60 000 ha rét 26 000 ha 4 000 ha —22 000 ha legelő 52 000 ha 13 000 ha —39 000 ha Másik jellemző példa lehet a Tisza bal parti területekről: A Tisza—Köröszugi Ármentesitö és Belvízvizsgáló Társulat területének megoszlása művelési ágak szerint a mentesítés előtt és a mentesítés után: A mentesítés előtt A mentesítés után Változások** szántó 1 564 ha 6 836 ha +5 299 ha rét 4 477 ha 45 ha —4 432 ha legelő 905 ha 426 ha — 479 ha terméketlen 734 ha 346 ha — 388 ha A Közép-Tiszavidék vízszabályozásának müveit nagy tapasztalatú, kiváló vízimérnökök tervezték és építették. Munkájukkal egy évszázadra lerakták vidékünk vízgazdálkodásának alapjait. 80—90 évvel ezelőtt kezdeményezői voltak több merész, ma is helytálló műszaki megoldásnak. Nagy felelősségérzettel végzett munkájuk azonban csak kezdet volt, a vízszabályozási művek fejlesztésében nincs megállás. A lecsapolást, belvízrendezést logikusan követni kellett az öntözésnek, a vízhasznosításnak. A társulatok elévülhetetlen érdeme, hogy megvalósították a Tiszavölgyben a nagyüzemi öntözéses gazdálkodás bevezetéséhez elengedhetetlenül szükséges vízszabályozási műveket. Nyilvánvaló, hogy a vízitársulatok a felszabadulás előtti időben, elsősorban a fennálló nagybirtokrendszer intézményei voltak. A társulatok vezetésében, irányításában az uralkodó társadalmi rendszert képviselő földbirtokosok vitték a főszerepet és döntéseikben — műszaki és pénzügyi kérdésekben egyaránt — gyakran érvényesült a helyi, sőt egyéni érdek. A társadalom fejlődése és a vízügyek iránti társadalmi-gazdasági igények egyaránt túlhaladták a régi vízitársulatok kerek száz év alatt kialakult szervezetét és feladatait. Az új, szocialista társadalom gazdaságpolitikai és vízügyi követelményeinek megfelelően az 1948-ban megjelent 6060/1948. Korm. sz. rendelet az összes vízgazdálkodási ügyek irányítását és intézését állami feladattá nyilvánította, s ennek értelmében a vízitársulatokat államosította. * Ez azt jelenti, hogy a társulatok vízszabályozási kiadásaiknak 77,3%-át ármentesítésre, 22,7%-át belvízvédekezésre költötték. ** Itt most nyitva hagyjuk azt a kérdést, hogy e strukturális változások mögött mennyiben húzódnak meg kedvező, vagy kedvezőtlen tendenciák: pl. az állattartás hanyatlásában megnyilvánuló deformálódás, amely az öntözéses gazdálkodás fejlődésének is legfőbb fékje.
