Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja II. rész, A rendszeres szabályozások kora (1846-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 9. Budapest, 1975)

4. A társulatok szerepe a vízszabályozásokban

nak köszönhető. (E társulatok ugyanis sokáig vagy csak kis teljesítményű szivattyúkat használtak, vagy egyáltalán mellőzték a szivattyútelepek építését.) A Tisza jobb parti (1., 2., 9. alatti) társulatoknál a vízrendezés előfeltétele a külvizek elvezetése volt. A legnagyobb fajlagos költséget a két legkisebb belvízártérrel rendelkező társulatnál (2., 8.) találjuk. 32. ábra. A milléri szivattyútelep A fajlagos csatornasűrüség a legnagyobb a Gerje—Perje Társulatnál (2,63 km km

2

), amely eleve vízrendező társulatként alakult, s ármentesítéssel csak főcsatornáinak töltésezése után foglalkozott. A Mezőtúr—Mesterszáilási Társulat 1,96 km/km

2-kénti csatornasűrűsége egyaránt utal a terület rendkívül vizenyős jellegére és a társulat intenzív vízlevezető munkájára. A közép-tiszavidéki társulatok vízrendezési tevékenységének értékelésénél tekintetbe kell venni, hogy ez nagyrészt egyidejűleg folyt az árvédelmi töltések eddig legnagyobb arányú fejlesztésének és védelmének munkájával. A belvízrendszereK aiaplétesítményei (a főcsatornák, zsilipek, szivattyútelepek) nagyrészt az 1870-es évekkel kezdődő csapadékos kéthárom évtized folyamán épültek — miközben a Tiszán egymás után vonultak le az 1876-os, 1879-es, 1888-as és 1895-ös — minden korábbit meghaladó magasságú — rendkívüli árvizek. Ez a kétfrontos küzdelem a társulatokat a legnagyobb erőfeszítésekre kényszerítette. A társulatoknak vállalniuk kellett a létalapjukat fenyegető, kétféle vízveszély elhárításának egyidejűleg jelentkező anyagi terheit. Ugyanabban az időben, amikor a Közép-Tiszavidék társulatai vízrendezésre összsen 13 680 374 pengőt ruháztak be, az árvédelemre 46 374 886 pengőt fordítottak, vagyis az ár- és belvízvédelemre együttesen 60 055 260