Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja II. rész, A rendszeres szabályozások kora (1846-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 9. Budapest, 1975)

A rendszeres szabályozások előzményei és az előkészítő munkák

2. ábra. A kiskörei Tisza-szakasz a II. József-féle katonai felmérés megfelelő lapján (fordított tájolásban) (1785) sét is jól tükrözi s a legkülönbözőbb irányú vizsgálatokhoz nyújt adalékot. Egyes túlfejlett kanyarok pl. időközben vagy maguktól „fűződtek le" (Tiszaugnál), vagy az árvízkor használt átaljárókat fejlesztették, a szabályozás során, átvágássá (Tiszafürednél, T.Süly és Roff között) stb. Jól tanulmányozható a kanyarulatok lefelé és oldalirányban való kígyózó mozgása és — ha a korábbi okleveleket is segítségül hívjuk — a folyót kísérő halasok (morotvák) feliszapolódása, feltöltődése is. Külön elemzést érdemel az egyes vízrajzi elnevezések változása is. A ballai ártéri szigetet körülölelő Décse-határfolyás mindkét foka (ill. foka és torka) már az 1780-as években ,,Ásott-fok"-ként szerepel, sok egyéb elnevezéssel együtt tanúsítva, hogy a vízfolyás fenntartása itt is emberi beavatkozást kívánt. (A Miller torkolata viszont csak a szabályozás során vált „Asott-Millér fok"-ká.) Természetközeli népi szemléletről és látásról vall, hogy a Mirhó-fok és -ér, valamint Büdös-fok és -ér elnevezése a kiágazás végén — több mint félszáz km távolságban! — még akkor is visszatér (Mirhó-torok, Büdöstorok), ha közben vízfolyások, tavak, mocsarak egész sora szakítja meg a vízfolyás útját. (Az előbbinél: Gyolcs, Kakát, Kara János, az utóbbi esetében a Nagy- és Kis-Hék stb.) Éppen a tiszai hajózás XVIII. század végi fellendülése hozta felszínre a fejlődés korlátait: az elfajult medrek egyre inkább akadályozták az újabb és nagyobb méretű hajók növekvő forgalmát. Miután a mellékfolyók sorra elveszítették jelentőségüket az áruszállításban, a tiszai hajózás lehetősége is egyre korlátozottabbá vált. Ebben nem kis szerepe volt a különböző vízhasználatok közötti érdekellentétek fokozódásának és kiéleződésének is. Bár a magyar Corpus Juris* már az Árpádok ide* A „Magyar Törvénytár".