Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja II. rész, A rendszeres szabályozások kora (1846-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 9. Budapest, 1975)

A rendszeres szabályozások előzményei és az előkészítő munkák

képek ezeket Jl

által-járó"-nak

I vagy ,,általvonyó"-nak nevezik. (Lehetséges, hogy innen ered a folyók átvágásokkal való szabályozásának gyakorlata. A Tisza átvágásokkal való „általános" szabályozására vonatkozó első javaslat, Ballá Antal pestmegyei mérnök 1781. évi előterjesztése, mindenesetre erről tanúskodik.)

1 A Tiszavölgy folyami és „ártéri" hajózásának jelentőségével hozhatók kapcsolatba az 1722-ben felmerült első hajózó-csatorna tervek is.

2 A javaslattevő mérnökök jó szemmel ismerték fel a lehetőségeket és feladatokat s már ekkor felvetették a terület mindhárom fő — azóta megépült, vagy a közeljövőben megvalósuló — csatornájának gondolatát: 1. a Tisza-körösi (ma Keleti Fő)csatorna, 2. a Duna— Tisza-csatorna és 3. a Jászsági (öntöző Fő)csatorna első tervváltozatát. A műszaki szempontból helyes elgondolások azonban gazdaságilag koraiak voltak és ezért komolyan nem is foglalkoztak velük. Ballá Antal még a század végén is hiába dolgozta ki az érdekelt két megye, Pest és Szolnok, megbízásából a pest—szolnoki vonalvezetésű Duna—Tisza-csatorna első részletes műszaki tervét. A javaslatot még a nádor támogatása sem tudta a megvalósulás útjára terelni, pedig ez a szolnoki sókamarának is fontos érdeke lett volna.

3 A századforduló és a XIX. sz. első fele a középtiszai hajózás fénykorának tekinthető. Történeti forrásaink — de még a korabeli városképek is — arról tanúskodnak, hogy a szolnoki kikötőkben a sótalpaktól és szálfatutajoktól, a helyi forgalmat lebonyolító kishajók, a népi „fahajók", mellett a nagyobb áruszállító bárkákig minden hajótípus megfordult. Mégpedig olyan nagy tömegben, hogy miattuk a hajómalmok zöme is a sókikötők alá, a halászat pedig a Zagyva, végül a Miller medrébe és a „réti vizekre" szorult vissza.

4 A kialakuló állami vízügyi igazgatás és a megyei mérnökök tevékenysége A korabeli hajózás jelentőségéről tanúskodik, hogy a kamara műszaki karából önálló Hajózási Igazgatóságot szerveztek (1733), amelyet utóbb Vízügyi és Építészeti Főigazgatósággá fejlesztettek (1785, 1788); a hajózást szolgáló folyószabályozási munkálatok költségeit pedig mindvégig a sókamara jövedelméből, a só felemelt árából, fedezték.

5 (Még 1846-ban is ebből a „sóalapból" utalta ki az uralkodó a Tisza-szabályozás megkezdéséhez engedélyezett összegeket.) A „vízügyi szolgálat" első munkája a hajózható folyók felmérése, a hajózó utak és hajózási akadályok „ideiglenes" térképének (,,

Préliminaire Flusskarten") elkészítése volt.* A II. József rendeletére készített térképek első lapjai — eddigi adataink szerint — éppen a Közép-Tiszáról készültek, nyilvánvalóan a szolnoki és poroszlói sókamarára, valamint a szolnoki és várkonyi tutajkikötőre való tekintettel. Szerzőjük Ballá Antal volt (1785).

6 Az Egri Állami Levéltár hevesmegyei térképanyagából újabban még ennél is korábbi hajózási térképek kerültek elő, melyeket Litzner János megyei mérnök és Sándor József segédmérnök készítettek.

7 8 * Pontosabban: a vízrajzi felmérés érdekében létrehozott alkalmi munkaszervezetből fejlődött ki a vízügyi igazgatás állandó szervezete.