Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja II. rész, A rendszeres szabályozások kora (1846-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 9. Budapest, 1975)
2. A Közép-Tisza szabályozása - 2.2. Ármentesítések, árvizek, árvízvédelem - 2.2.1. A töltések kiépítése (A ,,sürgős munkálatok" időszaka 1846—1879)
nak eszközeit és módszereit is az új földmunkás réteg készen hozta magával a közmunkák gyakorlatából, munkatapasztalatainak jó részét pedig nyilvánvalóan az ártéri gazdálkodás földmunkáinak évszázados gyakorlatából merítette. A vállalkozók közbeiktatódásának kárát a földmunkások mellett megérezték a társulatok is. Mezőgazdaságunk akkori helyzetében, különösen az abszolutizmuskori tőkeszegénység idején, az érdekeltségek számára nem volt közömbös, hogy a munkához előteremtett pénz 15—20, vagy akár 25—30%-a is a vállalkozók zsebébe vándorolt. Mégpedig anélkül, hogy azok bármilyen beruházást eszközöltek volna a munka technikai színvonalának, termelékenységének emelése érdekében. (Különösen kirívó volt ez a kotróvállalatok esetében, amelyeknél a vállalt ár az önköltség 2—3-szorosát is elérte.) A tőkés vállalkozás és a kubikus bérmunka rendszerének részletesebb bemutatása, kialakulásának, fejlődésének, pozitív és negatív hatásának elemzése nem tartozik jelen tanulmányunk feladatai közé. A vállalkozói tevékenység egy-ket kirívó mozzanatát azonban itt sem hagyhatjuk említés nélkül. Már az első időkben tapasztalható, hogy a vállalkozók a munkabérek leszorítása érdekében mindig gondoskodtak távolabbi területek földmunkásainak, munkanélkülijeinek alkalmazásáról. (Ezért találkozunk gyakran még olaszokkal is a Tiszánál!) Az 18ó3-as ínségmunkák idején, kihasználva a munkaerőkínálatot még jobban leszorították a béreket és növelték vállalkozói hasznukat. Már ekkor előfordult a „szerszámkopás" címén való jogtalan levonás és különösen sokféle meg nem engedett eszközzel éltek az élelmiszerellátás megszervezésében s. í. t. A mérnökök korán felismerték ezeknek a munka haladását is károsan befolyásoló jelenségeknek a veszélyeit és igyekeztek fellépni ellenük. A Törökszentmiklósi Egylet mérnöke, Gerométa Mihály pl. már 1853-ban szót emelt a vállalkozók kantinjainak működése és a munkások elhelyezésének körülményei ellen: 34 84 ' :l „Volt a bódénál bor, pálinka, kenyér, szalonna, de rossz és drága; a munkások keresete élelemre alig volt elég; mert a kezelők élelmeiknek két árát nemcsak magából az árból, de a mértékből is kinyerni akarták, az illető hivatalnokok által pedig az ellenőrködés nem gyakoroltatott." E miatt „minden csoportból naponta 1—1 napszámos élelem után jár; sokszor nem kap semmit és élelem nélkül maradnak. Odagyűlt 1—2 kofa, kik kétszeres áron rossz minőséget adtak el . . ." a munkahelyektől messze volt minden lakheiy, sőt nádas vagy kakás hely is, mely a nedves és hideg őszi időbe fedelet és tüzelni valót adva, óvhatta voina őket . . ." Ami a helyi földmunkás réteg kialakulását illeti, erről keveset tudunk, hiszen a vállalkozók működésének írásos nyoma (a szerződéseket, átvételi vagy panasz-jegyzőkönyveket kivéve) alig van, a társulati kezelésben végzett munkák pedig hamar háttérbe szorultak. A Hevesi Társulat 1853—1855. évi pénztárnaplóiból azonban mégis kirajzolódnak az állandó földmunkásság kialakulásának kezdetei. Igaz, hogy itt mindössze 789 név szerepel, és azok közül is csak 86 dolgozott egyhelyben több éven át (mégpedig két évig 64, 3 évig 14 és 4 évig 9 fő), de a közöttük is ismételten felbukkanó családnevek arra vallanak, hogy már ekkor egész kubikos családok, sőt generációk vettek részt a munkában. Ide jegyezzük ezeknek az első ismert közép-tiszai kubikos-családoknak a nevét: Szálakról — Lolé István, Gáspár, József és Máté, ugyaninnen — Burai Abel, Gáspár, József és Mihály; Tiszabőről — Olley Antal, István, Márton, Mihály, Sándor és Tamás . . .
