Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja II. rész, A rendszeres szabályozások kora (1846-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 9. Budapest, 1975)
2. A Közép-Tisza szabályozása - 2.2. Ármentesítések, árvizek, árvízvédelem - 2.2.1. A töltések kiépítése (A ,,sürgős munkálatok" időszaka 1846—1879)
A gátak kiállták ugyan az 1860., 1876., sőt az 1879. évi árvizeket is, de helyreállításuk, fejlesztésük egyre nagyobb összegekbe került. Csak az 1879. évi helyreállítás költsége 123 000 frt volt, amiből a kritikus „pityókai szakasz"-ra 17 770 frt esett. Emellett a társulatnak a partvédelemre is költenie kellett: a nagykörűi alsó átvágás kialakulása után a folyó sodra megtámadta a partot, és a töltés-alámosás ellen a társulatnak — az elsők között — sarkantyúkkal kellett védekeznie. 1879-ben a társulat 10 210 ha területét hektáronkénti 69,60 frt (40 frt/kh) költség terhelte. Ekkor •— a helyreállítás után — érte a társulatot a Közmunka és Közlekedésügyi Minisztérium döntése, mely a szakértői vélemények alapján elrendelte a hullámtérbe benyúló pityókai töltésszakasz bellebbezését. Ennek alapján a társulatnak a kanyar ívét követő korábbi (1852-es) 3800 fm hosszú gátszakaszt 2000 fm hosszú, egyenes vonalú töltéssel kellett megrövidítenie. Ez újabb 77 704 frt-ba került. A Társulat a joggal méltánytalannak tekintett döntés ellen fellebbezett és arra való hivatkozással, hogy a töltésépítés állami jóváhagyással történt, segélyt kért a bellebbezés végrehajtásához. A kérést Mojsisovits Vilmosnak az érdekeltségek önkényeskedésére hivatkozó, valójában inkább a kormányzat mulasztásairól árulkodó, szakvéleménye alapján elutasították. ) 71 <':i Az Egylet gátépítései a munkaszervezés fejlődése szempontjából is figyelemreméltóak. Az Egylet a „természetbeni" hozzájárulás (ti. a közmunka és a robot) mellett előbb a saját kezelésben végzett teljesítménybéres („szakmányos") munkával kísérletezett, de mivel a szervezéssel (a toborozástól kezdve az ellátásig) nem boldogult, a töltés ballá—püspöki szakaszát, a munka meggyorsítása érdekében már 1853-ban vállakozónak adta ki. Ez az első kísérlet ugyan kudarcot vallott, de a következő vállalkozó (1855 őszétől — 1857 nyaráig) már időben, mennyiségben és minőségben egyaránt megfelelő munkát adott át. (Kikötés volt pl. hogy a töltést 6 hüvelykenként kell magasítani és minden réteget külön-külön tömöríteni kell stb.) Ez az első ismert példa arra is, hogy a társulat a határidő előtt bevégzett munkáért külön prémiumot fizetett a vállalkozónak; mégpedig elég tekintélyes összeget: a munka összértékének kerek 10%-át, 20 000 frt-ot. A felsőbb területek érdekeltségei közül legelőször az örvény—abádi öblözet talált magára. 1858-ban alapította meg, területünkön negyedikként, az Örvény—Abádi Társulatot (4.) (1858—1882), s haladéktalanul megkezdte munkáját. 75/:i A társulat mintegy 31,5 km (16 400 öl) hosszú töltésének tervét Fodor iános készítette az 1830. évi árvízszint feletti 4' (1,25 m) biztonsági magassággal. Az ideiglenesen megállapított árterület 16 700 kh (9 650 ha) volt és tizenegy helység ill. puszta határára terjedt ki, magába foglalva a Madarashoz és Karcaghoz tartozó üllő-lapos egy részét is; (amit persze egyik város sem ismert el és sokáig vitatta hozzájárulási kötelezettségét). Az építkezést két munkaév alatt vállalkozóval hajtották végre, jó minőségben. A szilárdan megépített töltések még a rendkívüli 1876-os és 1879-es árvizeknek is ellenálltak és csak ezután vált szükségessé fejlesztésük. így mondja a társulat krónikája. Valójában azonban a társulat története sem volt könnyű diadalok sorozata. A tényleges viszonyok megismerése érdekében nézzük meg közelebbről a gátak 1859—1862. évi építésének és az 1876-os sikeres védekezésnek a lefolyását. A társulat gátjait teljes hosszúságukban a már említett Weisz János vállalkozó építette 1859—1862 között, összesen 345 munkanap alatt, 2,20 frt köbölenkénti egységáron — és 15 000 frt prémiummal, amely a két munkaéven belüli teljesítést jutalmazta. A fővonal örvénytől Derzs északi széléig, majd Derzstől Abádig terjedt, Derzsnél és Szőllősnél peâig két keresztgát is épült. Külön tételként szerepelt néhány fok elzárása. A végzett földmunka mennyisége 128 810 köböl (876 500 m 3 ), értéke 282 214 frt volt. (A vállalkozó tiszta haszna ebből legkevesebb 25 600+15 000 = 46 000 frt lehetett.) 76
