Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja II. rész, A rendszeres szabályozások kora (1846-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 9. Budapest, 1975)

2. A Közép-Tisza szabályozása - 2.1. Az átvágásoktól a folyószabályozásig - 2.1.3. Az átvágások anyamederré fejlesztése — és a további mederszabályozási munkák

14. kép. Iványi Bertalan a kisvízi szabályozás vezetője A módszer kialakítása és sok évtizedes gyakorlati alkalmazása Iványi Bertalan érdeme. Az erősen korlátozott anyagi lehetőségek között, nagy megszakításokkal végzett mintegy félévszázados munka sokat javított a Szolnok—Csongrád közti szakasz hajózási viszonyain, de feladatát teljesen nem oldotta meg. így a nyári alacsony vízállások idején a hajózást, főleg a Szolnok feletti szakaszon, olykor hónapokra szüneteltetni kellett és kell még ma is. 2.1.4 Összefoglalás Az átvágások kiásásának ideje (1846—1866) a Tisza-szabályozás kezdeti szakaszának bizonyult. A folyómeder így kialakult átmeneti állapotának — a töltésépítés hibáival súlyosbított — hatása az 1876—1888. évi árvizek idején ismételten összegeződött és sorozatos árvízkatasztrófákra vezetett. Hiába tárták fel azonban ekkor a hibák forrásait: az új Tisza-meder kialakításához még évtizedek munkájára volt szükség. A Közép-Tiszán erre lényegében csak az első távlati vízügyi munkaprogram keretében kerülhetett sor 1892—1904. (ill. 1907.) között. Ez a munka már nem jelentette csupán az átvágások megfelelő szelvényű kiképzését, hanem egyre jelentősebb meder-rendezési, fenntartási és partvédelmi munkák is szükségessé váltak. E munkálatok részben párhuzamosan folytak, de a súlyponti feladatok előtérbe kerülését tekintve világosan megkülönböztethetők az egymást követő periódusok: 1. nagyvíz-szabályozás — az átvágások anyamederré fejlesztésével és a töltések vonalozásának javításával (1892—1907). 2. Középvízi szabályozás -— a partszaggatások, mederelfajulás és medervándorlás megakadályozása érdekében (a Közép-Tiszán a századfordulótól).