Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja II. rész, A rendszeres szabályozások kora (1846-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 9. Budapest, 1975)

A rendszeres szabályozások előzményei és az előkészítő munkák

meggyorsítása érdekében. Új volt azonban Vásárhelyi javaslatában a pár­huzamos töltésezés kettős funkciójának hangsúlyozása: szerinte a gátak nemcsak arra hivatottak, hogy az árvizek szétterülését megakadályozzák, ha­nem arra is, hogy mint árvízi mederszabályozó művek az átvágások kifejlő­dését, a meder fenntartását is segítsék. (Vagyis Vásárhelyi a folyószabályo­zás és ármentesítés feladatát nemcsak a Széchenyi által hangsúlyozott gaz­daságpolitikai szempontból, hanem műszaki szempontból is elválaszthatat­lan feladatnak tekintette!) 29 Paleocapa Széchenyivel és munkatársaival együtt utazta be a Tiszát és „Véleményé"-nek tanulmányozása rendkívül érdekes abból az eddig nem vizsgált szempontból, hogy mi módon igyekezett megfelelni megbízói vára­kozásának. 30 A szabályozásnál követendő ,,rendszer" kérdésének az elemzését elsősorban a Közép­és Alsó-Tiszára koncentrálta: itt kisebb volt az ellentét saját és Vásárhelyi nézetei között, s így nem kellett élesen szembefordulnia a felső-tiszai érdekeltségekkel sem. A kényes kérdést megkerülte azzal, hogy számukra is megengedhetőnek tartotta a mellékfolyók szabályozá­zát éppúgy, mint a ,,helyi érdekből" történő, „rendszeren kívüli" átvágásokat. Érvelésében viszont ismételten visszatér a Széchenyi-féle Tiszavölgy-rendezési koncepció egyes kérdé­seire, kiviteli lehetőségeire és e lehetőségek biztosítására is. (így írása e koncepció teljesebb megismerését is segíti.) Mivel az érdekeltek nem kételkedtek a Vásárhelyi-terv alapelveiben — vagyis az átvágások és a folytonos töltésezés szükségességében — a leg­részletesebben a Közép-Tisza völgyével foglalkozott. Itt azt tudta nyújtani, amit valójában vártak tőle: azt t. i., hogy a meglevő terv keretein belül ki­jelölje a munkakezdés helyét, és az átvágások sorrendjét — egyes részeit jóváhagyja, más részeit saját tapasztalatai alapján módosítsa, kiegészítse. Szakvéleményében döntően új elsősorban a folyótorkolatok (a Bodrog-, Sajó-, Körös­és Maros-torkolat) később, főleg Szeged esetében, valóban fontosnak bizonyult rendezésé­nek felvetése volt. (A tiszadobi töltéssel párhuzamos dob—szederkényi átvágás is főleg a Sajó torkolatának rendezését célozta.) A folyó megismerésére azonban nem volt elég ideje s ezért Paeocapa nem érezte magát biztosnak ítéletében és véleményét ismételt „toldalékok­kal" lelkiismeretesen helyesbítette is. Ezért hangsúlyozta, hogy véleménye, javaslatai nem jelentik azt, hogy „más helyben­hagyható átvágások is nem lennének ezen alsóbb vonalokon . . . alkalmasabb időre és ak­korra tartandók, midőn már tapasztalás fog szereztetni, mind a már végrehajtott fő átvágá­sok, mind a folytonos töltésezés következményei felől." (47. p.) Érhető tehát, hogy amikor a Helytartótanács úgy döntött, hogy a Tisza-szabályozás terveit a „Paleocapa Péter által kifejtett s munkájában előadott elvek szerint" kell végrehaj­tani, az érdekeltek ezt úgy értelmezték, hogy a már korábban elfogadott, hivatalos tervet valósítják meg — a Paleo;apa-féle „Vélemény" alapján eszközölt bizonyos módosításokkal és kiegészítésekkel. Erről tanúskodnak a különböző társulati dokumentumok és ezt bizonyítja a munkálatok megkezdésének, sőt az első egy—másfél évtized történetének a tanulmányozása is. így a közép-tiszai munkálatok történetének, főleg a munka első szakaszának közelebbi vizsgálata fontos és konkrét adatokat szolgáltai annak az eddig nyitott kérdésnek az eldön­téséhez, hogy milyen terv szerint is kezdték meg valójában a Tisza-szabályozás munkáját.

Next

/
Thumbnails
Contents