Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja II. rész, A rendszeres szabályozások kora (1846-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 9. Budapest, 1975)
A rendszeres szabályozások előzményei és az előkészítő munkák
meggyorsítása érdekében. Új volt azonban Vásárhelyi javaslatában a párhuzamos töltésezés kettős funkciójának hangsúlyozása: szerinte a gátak nemcsak arra hivatottak, hogy az árvizek szétterülését megakadályozzák, hanem arra is, hogy mint árvízi mederszabályozó művek az átvágások kifejlődését, a meder fenntartását is segítsék. (Vagyis Vásárhelyi a folyószabályozás és ármentesítés feladatát nemcsak a Széchenyi által hangsúlyozott gazdaságpolitikai szempontból, hanem műszaki szempontból is elválaszthatatlan feladatnak tekintette!) 29 Paleocapa Széchenyivel és munkatársaival együtt utazta be a Tiszát és „Véleményé"-nek tanulmányozása rendkívül érdekes abból az eddig nem vizsgált szempontból, hogy mi módon igyekezett megfelelni megbízói várakozásának. 30 A szabályozásnál követendő ,,rendszer" kérdésének az elemzését elsősorban a Középés Alsó-Tiszára koncentrálta: itt kisebb volt az ellentét saját és Vásárhelyi nézetei között, s így nem kellett élesen szembefordulnia a felső-tiszai érdekeltségekkel sem. A kényes kérdést megkerülte azzal, hogy számukra is megengedhetőnek tartotta a mellékfolyók szabályozázát éppúgy, mint a ,,helyi érdekből" történő, „rendszeren kívüli" átvágásokat. Érvelésében viszont ismételten visszatér a Széchenyi-féle Tiszavölgy-rendezési koncepció egyes kérdéseire, kiviteli lehetőségeire és e lehetőségek biztosítására is. (így írása e koncepció teljesebb megismerését is segíti.) Mivel az érdekeltek nem kételkedtek a Vásárhelyi-terv alapelveiben — vagyis az átvágások és a folytonos töltésezés szükségességében — a legrészletesebben a Közép-Tisza völgyével foglalkozott. Itt azt tudta nyújtani, amit valójában vártak tőle: azt t. i., hogy a meglevő terv keretein belül kijelölje a munkakezdés helyét, és az átvágások sorrendjét — egyes részeit jóváhagyja, más részeit saját tapasztalatai alapján módosítsa, kiegészítse. Szakvéleményében döntően új elsősorban a folyótorkolatok (a Bodrog-, Sajó-, Körösés Maros-torkolat) később, főleg Szeged esetében, valóban fontosnak bizonyult rendezésének felvetése volt. (A tiszadobi töltéssel párhuzamos dob—szederkényi átvágás is főleg a Sajó torkolatának rendezését célozta.) A folyó megismerésére azonban nem volt elég ideje s ezért Paeocapa nem érezte magát biztosnak ítéletében és véleményét ismételt „toldalékokkal" lelkiismeretesen helyesbítette is. Ezért hangsúlyozta, hogy véleménye, javaslatai nem jelentik azt, hogy „más helybenhagyható átvágások is nem lennének ezen alsóbb vonalokon . . . alkalmasabb időre és akkorra tartandók, midőn már tapasztalás fog szereztetni, mind a már végrehajtott fő átvágások, mind a folytonos töltésezés következményei felől." (47. p.) Érhető tehát, hogy amikor a Helytartótanács úgy döntött, hogy a Tisza-szabályozás terveit a „Paleocapa Péter által kifejtett s munkájában előadott elvek szerint" kell végrehajtani, az érdekeltek ezt úgy értelmezték, hogy a már korábban elfogadott, hivatalos tervet valósítják meg — a Paleo;apa-féle „Vélemény" alapján eszközölt bizonyos módosításokkal és kiegészítésekkel. Erről tanúskodnak a különböző társulati dokumentumok és ezt bizonyítja a munkálatok megkezdésének, sőt az első egy—másfél évtized történetének a tanulmányozása is. így a közép-tiszai munkálatok történetének, főleg a munka első szakaszának közelebbi vizsgálata fontos és konkrét adatokat szolgáltai annak az eddig nyitott kérdésnek az eldöntéséhez, hogy milyen terv szerint is kezdték meg valójában a Tisza-szabályozás munkáját.
