Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja II. rész, A rendszeres szabályozások kora (1846-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 9. Budapest, 1975)

5. A „Tiszavölgy rendezésének" további feladatai — A vízhasznosítások helyzete a Közép-Tisza vidékén a XIX—XX. században - 5.2. A mezőgazdasági vízhasznosítás - 5.2.2. Halászat — tógazdálkodás

tógazdaságok alapozták meg a Tiszavölgy, és ezen belül területünk, korszerű halgazdálkodásának kifejlődését is. Mindezek eredményeképpen 1939-ben már 189 halastó működött az országban 10 900 ha területen, termelésük pedig az ország haltermelésének már több mint 60%-át adta. (A Közép-Tisza vidékén azonban a helyzet nem változott.)* összefoglalva: míg a halászat-tógazdálkodás fejlődése, regenerálódása, ha lassan is, országos viszonylatban már a századfordulón megindult, majd a két háború között, a Sajó-féle program nyomán újabb lendületet vett — a Közép-Tisza vidékén számottevő előrehaladásról csak 1945 után beszélhetünk. Ennek ellenére a vizsgált korszak halászatának-tógazdálkodásának, illetve ezek hanyatlásának elemzése sincsen tanulságok nélkül. A hanyatlás folyamatának rekonstruálásából kitűnik ugyanis, hogy melyek voltak azok a tényezők és mozzanatok, amelyek a Tiszavölgy — és ezen belül a Közép-Tiszavidék — egykor gazdaságilag igen jelentős, sőt nagy hírű halászatát-tógazdálkodását kialakították, majd elenyészésükkel, annak hanyatlásához vezettek. A területünkön viszonylag későn és lassan, de országos viszonylatban már a századfordulón megindult „fejlesztés" során vízügyi-halgazdálkodási szakembereink a régi virágzó halászat-tógazdálkodás feltámasztásánál — helyesebben: az új, korszerű hal- és tógazdálkodás megszervezésénél! — tudatosan hasznosították ennek a kevesek által ismert ősi, ártéri hal- és tógazdálkodásnak minden tapasztalatát és tanulságát. A tervezésnek ezzel a módszerével és a fejlesztés célkitűzéseivel pedig az egész Tiszavölgy komplex vízgazdálkodásának tervezése számára is követendő példát állítottak . . . * A két háború közti fejlesztés értékeléséhez tudni kell, hogy a növekvő termelés hozama csaknem teljes egészében exportra került. Annak a Magyarországnak a halfogyasztása pedig, amely egykor arról volt híres, hogy Norvégián kívül sehol ennyi hal nem terem, maradt a nyugati országok halfogyasztásának 1/10-e, 1/20-a alatt.