Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja II. rész, A rendszeres szabályozások kora (1846-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 9. Budapest, 1975)

5. A „Tiszavölgy rendezésének" további feladatai — A vízhasznosítások helyzete a Közép-Tisza vidékén a XIX—XX. században - 5.1. Vízi utak, csatornák, kikötők

A következő vízlépcsők építését ugyancsak a Sajó-féle program ill. az 1937: XX. t.c. tűzte napirendre. Ennek alapján valósult meg 1936—1942 között a Körös-csatornázás második létesítménye, a 41,3 fkm szelvényben épült Békésszentandrási Vízlépcső, mely újabb 110 km-es szakasz hajózhatóvá tételével kereken 150 km-re növelte a Körösök vízi útját.

143 Az esztétikailag is jelentős műtárgy műszaki megoldása a vízépítési tervezés és mélyépítési technika, az elmélet és a gyakorlat korszerű fejlődését tükrözi. Tanúsítja, hogy a magyar mérnöki és vízimérnöki kar felkészült a Tisza-csatornázás nagy munkájának feladataira, és egyben mintául is szolgált a Tisza első vízlépcsőjének a Tiszalöki Duzzasztóműnek a megoldásához. Kikötő A rendszeres szabályozások korában területünkön egyetlen jelentős és korszerű kikötő épült: a Szolnoki Kikötő és Gabonatárház, ugyancsak a Sajó-féle program keretében. Azzal a céllal, hogy a Duna—Tisza Csatorna megépüléséig a korszerű átrakodás lehetőségeinek megteremtésével biztosítsa a Tiszavölgy vízi útjainak maximális forgalmát illetve kihasználásának feltételeit.

145 38. ábra. A Szolnoki Kikötő és Gabonatárház