Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja I. rész, Az ősi ártéri gazdálkodás és a vízi munkálatok kezdetei (895-1846) (Vízügyi Történeti Füzetek 8. Budapest, 1975)
3. Az ősi ártéri gazdálkodás és a feudális kor vízimunkálatai — a Közép-Tisza vidékén - 3.2 A késői középkor ártéri gazdálkodása és vízépítése (1242—1526)
„(41. §.) A nagy halastavat, amelynek rekeszei vannak és amelyet «Gyalmostonak••> vagy «Morotvanak» is neveznek (vagyis, amely olyan méretű volt, hogy keritőhálóval halászhatták, s amelyben rekeszeket is állíthattak)*, nemkülönben a Dunán, Tiszán, Száván és Dráván levő egyéb (kerítőhálós)* halászatot, amelyet „Tanyának" hívunk, ha bizonyos évi jövedelmet hoz, tízszer annyira becsüljük, mint amennyi annak évi jövedelme. Ha pedig számbavehető jövedelme nincsen,* amint az nálunk általában szokásos, 50 girára** becsüljük."*** A kisebb halastavak közül: ,,a kifolyó és el nem apadó halastavat 10 girára, a ki nem folyó és szárazság idején elapadót pedig 5 girára" — becsülték. (40. §.) „42. §,) Továbbá a «Varsak» helyét, amelyet vész-nek hívnak, 10 számig egyenként 1 girára, a 10 számon felül valót pedig egészen százig, sőt azon felül is 10 girára." „(43. §.) Továbbá: azt az elzárást, amelyet vízáradás idején készítenek, s amelyet rekesznek hívnak, ha különös vagy saját jövedelme van, egyenként 100 dénárra (vagyis 1 /a girá ra)."*** De hogy a víz nemcsak a halászat jelentősége miatt került a birtokok (az „ingatlan javak") legfontosabb „tartozékai" sorába, azt különösen az I. r. 87. címe mutatja a leghatározottabban. De ez visz bennünket legközelebb a Tiszavölgy, ill. a Közép-Tiszavölgy késő középkori gazdasági jelentőségének, szerepének megértéséhez is: A hivatkozott cím 2. §-ában ugyanis a következőket olvashatjuk a vizek gazdasági jelentőségéről: ,,..a folyó víznek, vagyis a folyamnak, különösen pedig a hajókázhatónak jövedelme nagy becsértékű,* azért bármerre is térjen el és folyjon le a víz vagy folyó, az a város, vagy mezőváros avagy birtok, amelynek területéről az a másiknak földjére, vagy területére hajlik el, vagy tér át, ez által a maga jövedelmeitől, úgymint malmaitól, gázlóitól, vámjaitól, halászatától és egyéb haszonvételeitől* el nem esik, hanem amint élőbben, amikor a folyó a maga igazi szokott és régi útján folyt, úgy azután is, amikor már más, új mederbe hajlott a maga jövedelmeit és haszonvételeit teljesen szabadon használhatja és élvezheti." „3. §. Az erdők, rétek és földek azonban egyedül azé lesznek, akié élőbben voltak és aki azoknak békés uralmában volt. Innen van az, hogy némelyeknek mások földjén és területein, saját földeik és rétjeik vagy erdőségeik megvédésére gátaknak és töltéseknek készítését megengedik, hogy tudni 11 i k saját földeiken s területeiken a vizek kiáradása és ereje miatt kárt ne szenvedjenek. De ezzel nem értjük azt, hogy ez által az ilyen idegen földet maguknak elsajátíthatják." „4. §. Hasonló áll az olyan folyók vizére épített malmok gátjaira és töltéseire, melyeknek egyike-másika pedig a másik birtokosnak vagy falunak szolgálatára áll. Ha mindjárt valaki azoknak végét más földjéhez erősíti, amit a törvény meg is enged (csakhogy az ilyen töltés a másik félnek nyilvánvaló kárt okozni ne iátszassék), ez által mégsem bitorolja sem a folyót, sem a másiknak a földét, hanem ez az ő igazi uráé marad." A körültekintő törvénykönyv rendkívül gondos és hajlékony megfogalmazása tehát tökéletesen megfelelt a változékony Tiszavölgy adottságainak és ugyanakkor bámulatra méltó hidrológiai és műszaki ismeretekről tanúskodik! Emellett nemcsak a szerző korára és a megelőző évszázadokra, hanem a későbbi idők számos eseményére is fényt derít.**** * A szerző megjegyzései és kiemelése. ** A pénz értéke természetesen változó, mégis jó összehasonlítási alap. Tudnunk kell ugyanis, hogy ugyanekkor a várak, monostorok, klastromok (tehát a védelmet nyújtó kőépületek) értéke 100 gira volt, a templomok értéke 5—50 giráig terjedt, a nemesi portáké pedig 1,5—3 giráig. Ugyanekkor az alólcsapó malom becsértéke 6—10, a felülcsapó 3, a kétféle malomhelyé pedig 5, ill. 1,5 gira volt. Az ingó javak értékét pedig jól jellemzi, hogy a lovat és ökröt 1 girára becsülték, míg az egyéb állatokat a mértékegységnek tekinthető ,,számosállat"-hoz arányosan értékelték: a tehenet '/ 2 , a sertést V 4 girára és így tovább. *"* Az ingó és ingatlan javak becsüjéről szóló cím; I. 133. cím, 1—58. §. **"* A fentiekből érthetjük meg pl. a kunok által „mások földén és területein" épített Mirhó-gát és c Büdös-éri gát stb. lehetőségével együtt a körülöttük zajló vitákat és huzavonát; vagy azt, hogy a Tisza szabályozása (új medrének kialakulása) után miért maradtak továbbra is Szolnok vm határain belül egyes Csongrád feletti (újonnan) Tisza jobb partivá vált területek. Ugyanekkor be kell látnunk, hogy nemcsak indokoltan, hanem teljesen „jogosan" tiltakoztok Debrecen és a hajdú városok a Tisza bp ármentesítése ellen (1829-ben, I. később), hiszen az építendő gátak az egykor hatalmas vízfolyások — a Kadarcs, Hortobágy, Zádor, Arkus-ér stb. — kiszakadásainak elzárásával ősi vízhasználataikat: legeltetésüket, malmaikat, halászataikat veszélyeztették volna.
