Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja I. rész, Az ősi ártéri gazdálkodás és a vízi munkálatok kezdetei (895-1846) (Vízügyi Történeti Füzetek 8. Budapest, 1975)

2. Szolnok - 2.2 A város és a vár vízügyi múltjából

Megjegyzendő azonban, hogy nemcsak a tiszai híd fenntartását végezték a kamara költségére, hanem a Zagyva torkolatában a várba vezető út, valamint a város északi oldalán levő Zagyva-hídnak a fenntartási költségeit is a kamara viselte. Ugyanígy a kamara építette és tartotta fenn a Buda—Szolnok—Debrecen útvonal szandai hullámtéri hídjait (8—10 hidat) és az ugyancsak Szandapusztai két Kengyel-hidat. Nem tükrözi ugyan híven Szolnok gazdasági szerepét és jelentőségét, de vízügyi vonatkozásai miatt mégis említést érdemel az az adat, amely szerint a megye ismert 1850 előtti 107 hajómalma közül 25 működött a városban. Kijelölt helyük — a hajózás érdekeinek megfelelően — a hajózó útvonal ill. a sókikötő alatt a Szt. János Város mellett, pontosabban a Szt. János-keresztnél levő vízmérce előtt volt, az ún. Oláh-fok körül. (Az is érdekes, hogy minden hajónak pontosan meghatározott nagy-, közép- és kisvízi helye volt és a parthoz való távolságuknak megfelelően változott a parttulajdonost illető „úri jog" is.) Szolnok város szerepe és jelentősége vízügyi vonatkozásban a XIX. sz. közepén megindult Tisza-szabályozás során bontakozott ki. Már Széchenyi István 1845. évi őszi tiszai szervezőkörútjának egyik fontos állomása volt. Széchenyi szept. 30-án Sátoraljaújhelyen, okt. 3-án Vásárosnaményben, okt. 9-én Tiszadobon, okt. 12-én Szolnokon, majd okt. 15-én Szegeden terjesztette az érdekelt megyék összegyűlt képviselői elé a Tisza egységes szabályozásának tervét. A feladat ugyanis nemcsak a Tisza, hanem az egész Tiszavölgy rendezése: ,,a vizek szabályozása ne csupán a Tisza folyó, hanem az összefüggésben levő, s az egész vidéket rontó vizek szabályozására is kiterjesztessék, amennyiben az lehetőképpen a Tisza szabályozásával ellenkezésbe nem jönne." A gyűléseken a terv műszaki részleteit Vásárhelyi Pál ismertette az érdekeltek előtt és válaszolt a feltett kérdésekre. A Szolnokon 1845. október 12-én tartott értekezleten, Heves és KülsőSzolnok egyesített megyék és a Jász-Kun kerületek képviselői mellett Pest és Békés-megye küldöttei is részt vettek. Széchenyi részletesen ismertette elképzeléseit és munkaprogramját, sőt beszámolt a szervező körút addigi eredményeiről is. Felhívásának erősítésére felolvastatta a korábbi gyűlések jegyzőkönyveit. Az értekezleten már részt vettek az 1845. július 24-én, Törökszentmiklóson, 56 érdekelt birtokos társas szerződése alapján megalakult „Hevesi (T. Szentmiklósi} Tiszaszabályozó Egylet" képviselői is. E társulat nemcsak a Közép-Tiszavidék első, hanem egyben az egész Tiszavölgy harmadik vízügyi szervezete.* Amikor Széchenyi 1846. őszén a Tisza-szabályozás szervezése és megkezdése érdekében gőzhajóval ismét végig utazta a Tiszát, a rendkívüli árvizektől sokat szenvedő tiszai községek és városok lakói felismerve a tervezett munkálatok rendkívüli jelentőségét, mindenütt nagy lelkesedéssel fogadták. Szolnok város népe is nagy ünneplésben részesítette és alkalmi ódával köszöntötte Széchenyit, akiről mindenki tudta, hogy ,,A hon javáért mennyire fáradott?" . . . * Az első két társulat a Felső-Tiszavidéken, Zemplénben és Beregben (1843 ás 1844) alakult. A negyedik a Tiszadobi Társulat, 1845. okt. 9-én, a Tiszabodon tartott értekezleten mondta ki megalakulását. (Részletesebben I. a monográfia 2. füzetében.)