Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja I. rész, Az ősi ártéri gazdálkodás és a vízi munkálatok kezdetei (895-1846) (Vízügyi Történeti Füzetek 8. Budapest, 1975)
1. A Közép-Tiszavidék - 1.1 A Közép-Tiszavidék természeti adottságai
foglalják el, még mélyebb területeken szikes, réti, valamint különböző alluviális talajok és réti öntéstalajok jellemzőek."* Főbb tájegységeink jellemző talajtípusai tehát: a szolnoki löszöshát — a Nagykunság — uralkodó talajtípusa, viszonylag magas felszínének megfelelően — a termékeny réti csernozjom, a legmagasabb szinteken pedig a csernozjom. A mélyebb részeken, mint általában egész területünkön, a különböző (szolonyeces, szoloncsákos stb.) szikesek is előfordulnak. Az Alsó-Zagyva síknak — a Tisza—Zagyva közének — változatos talajféleségei elsősorban a gazdag humusz és tápanyagtartalmú réti talajok csoportjába sorolhatók (réti szolonyec, agyagos vagy vályogos réti talaj., réti csernozjom stb.). A Tisza — valamint a Körös és a Zagyva—Tárna — ártéri szintjében alluviális talajokat találunk a réti talajképződés különböző fokán. Jó vízháztartásúak, öntözésre általában alkalmasak. A homoktalajok viszonylag kisebb foltokban fordulnak elő s akkor is lösszel vagy alluviummal keveredve, így szinte mindenütt jó termékenységűek. A vízszabályozások után a korszerű gazdálkodás (talajerőpótlás, meszezés stb.) hatására az eredeti talajtípusok általában kedvező irányba változtak; több helyütt azonban az öntözéssel járó talajvízszintemelkedés másodlagos szikesedést idézett elő. Felszíni vizek Élő vízfolyások A Kárpát-medence csaknem egész K-i felének vízgyűjtője az Alföld közepén kanyargó Tisza. Mai állapotában mindenütt magán viseli a szabályozás nyomait. A Füred—Csongrád közötti szakaszán medre viszonylag mélyen ágyazódott a laza, csak Szolnok alatt kötöttebb, alluviális rétegbe, vize csak a -f- 5,30—6,50 m közötti vízállásoknál lép ki a mederből. A Tisza teljes 157 186 km 2 vízgyűjtő területéből a szolnoki vízmércéhez — beleértve a Zagyva vízrendszerét is — 73 113 km 2 tartozik. Szolnok távolsága a torkolattól 334,4 fkm. A szolnoki vízmérce ,,0" pontjának magassága 79,47 m A. f., az itt mért vízjáték 11,81 m. (A legkisebb víz állása —272 cm, és az eddig előfordult legmagasabb víz állása +909 cm volt.) A szolnoki szelvény legkisebb vízhozama 63,2 m 3 /s, a legnagyobb 3820 m 3 /s, ~ 1 :60). A kisvíz átlagos esése 3,5 cm km-ként. A közepes partmagasság 100—80 m A. f. A Tisza középső szakaszának jobboldali mellékvizei közül területünk északi határvonalát képezi a Laskó patak. Vízgyűjtője 362 km 2 , középvize 0,5 m 3 /s, nagyvize 55 m 3 /s. Sarud mellett torkollik a Kis-Tiszába, medrének hossza 74 km. A szabályozások előtt a Hanyi-ér vize szabadon szétterült a Tisza-völgy mocsaraiban. Jelenleg töltések között, külvízcsatornaként vezeti a magasfekvésű vízgyűjtőről hozott vizeit az ártéren át. * Idézve ugyanonnan: 134. p.
