Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja I. rész, Az ősi ártéri gazdálkodás és a vízi munkálatok kezdetei (895-1846) (Vízügyi Történeti Füzetek 8. Budapest, 1975)

1. A Közép-Tiszavidék - 1.1 A Közép-Tiszavidék természeti adottságai

AZ ALFÖLD PLEISZTOCÉN VÉGI FOLYOHÁLÓZATÁNAK 2. ábra. A Tiszavölgy vízrajza a pleisztocén végén ma — a korábbinál pontosabb megjelöléssel — Alsó-Zagyva síknak nevezzük. A két tájat egymástól a Tisza árkának vonalában (3.) a Tisza alacsonyabb ártéri szintje választja el, miközben a szolnoki löszöshát Ny-i és tőle D-re a Duna hordalékkúpjának K-i részét, a Tiszazugot is lemetszi a mélyebben fekvő nagyobb tömbjéről.* Míg a Tisza ártéri szintje teljes egészében a folyó saját (alluviális)** építőmunkájának eredménye, a két másik tájegység jellemzője, hogy itt az újabb holocén lerakódások korábbi pleisztocén képződményekkel: homokkal és lösszel keverednek. Innen a Közép-Tiszavidék sajátos talajfélesége: a löszös agyag (vagy iszapos lösz, löszös homok stb.), mely lényegében a terület gazdasági hasznosíthatóságának is alapja. * Ez az ártéri szint ismét több kisebb tájegységből áll, amelyek közül elsősorban a hevesi és a borsodi árteret, ill. medencét szokták megkülönböztetni. ** Alluvium = lerakódás; régebben így nevezték, jellemző talajáról, a földtörténeti jelenkort (a holocént) is, ma csak a vizek által létrehozott hirdaléktalajokat értjük alatta.