Kaliczka László: Hegy- és dombvidéki vízrendezés (EJF, Baja, 1998)
2. Vízrendezés hazai történetének rövid áttekintése. Hegy- és dombvidéki vízrendezés jelentősége Magyarország területén
2. Vízrendezés hazai történetének rövid áttekintése. Hegy- és dombvidéki vízrendezés jelentősége Ma___________________________________gyarország területén___________________________________ A XIX. század második felében ill. a XX. század első két évtizedében élt Kvassay Jenő, a magyar vízügyi szolgálat megalapítója, aki szóban és írásban is nagyon sokat tett ezért, hogy a közfigyelem a korábbiaknál jobban figyeljen a vízrendezés, a vízhasznosítás, a melioráció kérdéseire. 1891-től működik az Országos Vízrajzi Szolgálat. 1908-ban készült el a folyók szabályozására vonatkozó húszéves program, amely végrehajtását azonban a bekövetkező történelmi események (I. világháború, trianoni békekötés) megakadályozták. A két világháború közötti időszakban jelentős vízépítési, vízrendezési feladatokat hajtottak végre, de az elképzeléseket mindig behatárolták a felhasználható pénzeszközök. A vízrendezési feladatokat, a kisvízfolyásokon, belvízcsatornákon a vízitársulatok végezték. A II. világháborút követően a vízitársulatokat megszüntették (államosították), majd 1958-tól ismételten megindult a társulatok szervezése. A vízrendezések történetében az 1960-1980-as évtizedeket az ún. technikai vízrendezések időszakának nevezhetjük. A mezőgazdasági termelési mennyiségek növelésének hajszolása, a gabonaexport fokozása, a szántóterületek növelését követelték. Ennek érdekében a völgyfenéki területeket is feltörték, szántómüvelésbe állították. A vízfolyások rendezése során, a völgyfenéki szántóterületek védelme (árvízi elöntéstől, magas talajvíztől) a nagy táblák kialakítási igénye (300 ha-os táblaigény is volt) az egyenes táblahatárok követelése stb. és számos egyéb kérdésben meghatározták a vízrendezést tervező tevékenységét. A vízrendezések feltételeit, a mindenkori társadalmi, gazdasági (politikai) szempontok határozták meg. Az 1980-as évtized második felében fogalmazódtak meg a vízrendezéssel kapcsolatos környezetvédelmi elképzelések, igények, amelyeket összességében úgy fogalmazhatunk meg: "A mesterséges jellegű vízfolyásmedrek helyett, állítsuk vissza a természetes állapotokat." Ma a XX. század végén, a vízrendezéseket az ún. természet-harmonikus szemlélettel szabad tervezni és végrehajtani. Hazánk területének mintegy 50 %-a hegy- és dombvidék jellegű (3.1. ábra). A hegy- és dombvidéki területeket az állandó ill. időszakos jellegű vízfolyások, vízelvezetők sürü hálózata fedi, ezek összes hossza kb. 25.000-30.000 km-t tesz ki. A vízfolyások völgyében rakódott le a lejtőkről lemosódott termőtalaj, de a vízfolyások völgyében alakult ki településeinek jelentős része is. Hegy- és dombvidéki területeinket vizsgálva városainkat vízfolyás vagy vízfolyások medre metszi át. Néhányat megemlítve csak a nagyobb települések közül: Sopron - Ikva patak, Szombathely - Gyöngyös patak, Veszprém - Veszprémi Séd, Ajka - Torna patak, Székesfehérvár - Gaja patak, Eger - Eger-patak, Miskolc - Színva patak, stb. Hasonló felsorolás lenne készíthető a községeinkre is. A nevesített vízfolyások mellett, az időszakos vízelvezető árkok, völgyhajlatok nagycsapadékok idején, katasztrófát jelentő vízmennyiségeket vezethetnek a településekre. Közlekedési útvonalaink nagy része is követi a vízfolyások völgyét. Számos esetben okozott súlyos rongálást az út létesítményeiben a vízfolyáson levonuló árhullám. Példák sorát lehetne felsorolni arra is, hogy a lejtőkről lefolyó víz milyen hordalékkal, uszadékkal terítette be a közlekedési pályát, lehetetlenné tette a közlekedést, nem egyszer halálos balesetet okozva. Vízfolyásaink völgyében mezőgazdasági termelés is folyik. A völgyfenéki területeken az erózió által lemosott termőtalajból jó adottságú termőterületek alakíthatók ki. Hegy- és dombvidéki területeinken az ország lakosságának nem csekély részének biztosított megélhetést vagy jövedelem kiegészítést a föld művelése. Ha ezeket a területeket vízkár érte, pótolhatatlan veszteséget okozott a tulajdonosoknak. A vízfolyások völgye változó szélességű, amelyeknél a néhány méteres völgyfenéktől a kilométeres szélességet elérő völgytalpig a völgyek széles skálája alakult ki. A völgyekben lévő vízfolyások rendezése, jó karbahelyezése, üzemeltetése befolyásolja a települések árvízvédelmi (vízkárelhárítási) biztonságát, a völgyekben lévő mezőgazdasági területeken a megfelelő művelés, hasznosítás lehetőségét, a völgyekben lévő közlekedési hálózat védelmét, a közmüvek üzem- képességét. 10 Készült a Phare Program támogatásával a HU - 94.05 0101-L0018/14 sz. projekt keretében
