Kaliczka László: Hegy- és dombvidéki vízrendezés (EJF, Baja, 1998)
6. Területi vízrendezési feladatok
6. Területi vízrendezési feladatok A műtárgyak hosszát úgy célszerű meghatározni, hogy a nagy gépek (pl. kombájnok is) át tudjanak járni. A csőátereszeken a 0,60 m földtakarós statikai okokból szükséges. Javasolható az áteresz járószintjét betonbarakott kövei vagy vasalt betonnal stabilizálni. 6.3.4. Lejtős területek vízelvezetői Nagyesésü, lejtős területeken is végzünk vízelvezetési feladatokat. Szőlőterületek esetén, a lerohanó víz mellett még az elsodort termőfölddel (iszappal) is számolni kell. Szőlőterületeken, elsősorban a művelési mód megválasztásával kell elejét venni, hogy a nagy csapadékokból származó lefolyó vizek károkozása lehető legkisebb legyen. Lejtős területeken, a szakirodalom a rétegvonal menti szőlősorok kialakítását javasolta A javaslatok ellenére a művelés zöme lejtőirányú maradt. Ennek valószínű indoka, hogy a rétegvonal mentén kialakított szőlősorok egymást árnyékolják. A szőlő pedig a napfényt kívánja. A legtöbb fényt és meleget a lejtő- irányú sorokba telepített szőlőtőke kapja. A szőlő sorok között megjelent, a védőtakarót biztosító gyepszőnyeg, amely bizonyos lejtés kategóriáknál, megfelelő talaj esetén kedvező hatású. Meredek lejtőknél a gyep csak részben marad meg. (Lásd: Badacsony déli oldalán, Bormúzeum alatt.) A meredek lejtőknél javasolhatók a következők:- a lejtőirányú sorok, lejtéstől függően 40-60 m szakaszokra legyenek osztva. (Régi kisgazdaságokban nem véletlenül voltak az ún. „vágók", amelyek szakaszokra osztották a lejtőirányú szőlősorokat.) A szakaszokon rétegvonal irányú, gyepes vízvezetökkel gyűjtsük össze a vizeket és vezetjük a vizve- zetöként kiépített burkolt vápába. A vápa burkolata betonbarakott kőburkolat legyen, felületi érdesítéssel. Az érdesítést a burkolat felületéből 1-1,5 cm-re kiálló kövek adják, A vápa a lefolyó vizek sebesség a viszonylag nagy nedvesített kerülettel kedvezően befolyásolja. Nem javasolható a kis keresztszelvényű, burkolt meder kialakítása. A vápa burkolatául nem célszerű betonburkolatot kiépíteni, mert a sima felület hidraulikaílag ez esetben kedvezőtlen, mert a forgalom a viszonylag vékonyabb burkolaton repedéseket hoz létre, mert tájidegen, mert nedves időben csúszóssá válik, esetenként lehetetlenné teszi a közlekedést (téli idő) Vápa burkolatául 25 cm vastag betonbarakott terméskő burkolat javasolható. Vitathatatlan, költségesebb mint a betonburkolat, de időtálló és jobban illeszkedik a természetbe. (6.15 ábra) Ha nincs vápa kialakítására lehetőség, burkolt vízlevezető épüljön. A levezető létesítményeket, ahol lehet, meg kell szakítani és hordalékfogó müveket kell a nyomvonalon beépíteni. (6.16 ábra) A lejtős területeken a helyi adottságok, az egyéni elgondolások alapján lehet a vízlevezető műveket megtervezni. 6.3.5. Vízelvezetés nyílt árokkal az ártéren A vízfolyások árterületein szükséges lehet vízelvezető árokrendszert kialakítani. Ezek az árkok az árvíz idején kilépő vizek gyorsabb visszavezetését teszik lehetővé. Az árterületen kiépítendő árokrendszernek, az mellett, hogy levezeti az ártér mélyebb részeiről is a vizeket, fel kell fogni, a völgy peremén esetleg megjelenő rétegvizeket és a külvizeket is. A külvizeket vezető árkoknál figyelemmel kell lenni a külvizet vezető árok hordalékait. Az ártéri nyíltárkos vízrendezésnél nem célszerű a főmederrel párhuzamos vízvezetö medret építeni, mert az ártér elöntése során főmeder jellegűvé vált és olyan helyre is odavezetheti a vizet, ahova egyébként nem kerülne, ill. olyan méretű kimosások keletkezhetnek, amelyek a kisvizek szállítására épített medret főmeder jellegűvé alakíthatják. Készült a Phare Program támogatásával a HU - 94.05 0101-L0018/14 sz projekt keretében 63
