Kaliczka László: Hegy- és dombvidéki vízrendezés (EJF, Baja, 1998)
6. Területi vízrendezési feladatok
6. Területi vízrendezési feladatok Záportározó tervezett, maximális vízszintjéhez a töltéskorona 1-1,5 m-rel magasabb legyen. Az árapasztó lehet olyan műtárgy, amely akkor lép működésbe, ha a vízszint meghatározott értéket elér, lehet a töltéskoronáról induló surrantó, lehet a töltést megkerülő oldalcsatornás létesítmény. A záportározó medrét semmilyen más célra nem szabad felhasználni. A záportározó medre a maximális árvízszintig gyepes, esetleg ritkán elhelyezett, fákkal rendelkező terület. A fenékleürítö műtárgy előtt uszadékfogót célszerű elhelyezni. Az uszadékfogó ne legyen az áramlási irányra merőleges rács, mert ilyen rácsot az uszadék gyorsan eltömhet, ami katasztrofális következményekkel járhat, az uszadékfogót célszerű a műtárgy előtt ívesen kiépített szerkezettel megoldani, amely tisztítható is. Belterületi vízrendezésekkel is csak meghatározott valószínűségű vízhozamok elvezetési biztonságát lehet megteremteni. Ezt a tervezéseknél, a tájékoztatásoknál nem szabad elhallgatni, sőt célszerű a figyelmet erre felhívni. Célszerű, sőt szükséges, hogy a tervező a település közössége vagy képviselői előtt ismertesse a tervet és a tervezett megoldások okait, indokait. A település biztonságát úgy lehet növelni, ha a várható vízkárral fenyegetett területek nem kerülnek beépítésre. Belterületi vízrendezési terveket is vízjogi engedélyezésre kell benyújtani. Az engedélyezési terveknek tartalmazni kell az összes érintett közmükezelő írásbeli nyilatkozatát, amelyekben leírják az adott közmű keresztezésére, esetleg átalakítására vonatkozó előírásokat. A magyar joggyakorlat szerint, a korábban megépített közmű van "birtokon" belül, az új közművel alkalmazkodni kell a meglévő létesítményhez, még akkor is, ha a meglévő vízmedernél nem tartott be bizonyos vízfolyással, vízelvezető árokkal szemben alapvető biztonsági intézkedéseket és arra vonatkozóan nincs írásos anyag. 6.2.8. Belterületi vízrendezés helyzete ma Magyarországon A belterületi vízrendezés mai, hazánkbeli állapotáról meglehetősen vegyes kép alakulhat ki. Városaink területének egy részén, elsősorban a városok központi területein, általában kiépített, zárt csapadékvíz elvezető rendszer van. A csapadékvíz és a szennyvizek elválasztó rendszerben épültek ki, de itt-ott még megtalálható az egyesített rendszer vagy egy-két utcában egyesített rendszer van. A befogadó ilyen esetekben vagy a várost átszelő vízfolyás, esetleg a szennyvíztisztító telep. Sajnos nem számit egyedi esetnek az sem, ha a zárt csapadékcsatornára "feketén" szennyvizet kötnek egy-egy épületből. A zárt, elválasztó rendszerű csapadékcsatornák a 2-4 évenként előforduló valószínűségű nagycsapadékok elvezetésére épültek ki. Ha ennél nagyobb a csapadék, akkor már vízelvezetési gondok, pincék, alagsorok és egyéb elöntések alakulnak ki. A zárt csapadékvíz elvezető csatornák általában valamilyen vízfolyás vagy időszakos vízelvezető medrébe kötnek be, de látni oly zárt csatornát is, amelynek kitorkolló szelvényénél nem látni a továbbvezetést biztosító medret. A zárt csapadékvíz csatornák karbantartása, kezelése ma nem mondható megoldottnak. Elméletileg a település önkormányzata ad megbízást valamely szervezetnek, de tényleges karbantartási munkát látni nem igen lehet. Ennek eredménye a víznyelők, csatornák eltömődése. Különösen nagy ennek lehetősége ott, ahol nem minden utcában van kiépített vízelvezető, részben burkoltak az utak és nagy a terepesés. A burkolatlan utakról lesodort kavics, iszap gyorsan eltörni a lefolyókat. Településeink nagyobb részén egyes utcákban láthatók a nyíltárkos vízelvezetők ill. azok maradványai, más utcákban még nyomok sincsenek. A földmedrű vízelvezetők, utcai árkok általában nem rendelkeznek megfelelő, vízelvezetést biztosító hossz-szelvénnyel. Az ötletszerű kapubejárók fenékszintjei között több cm szintkülönbség is lehet. A kapubejárók keresztmetszetei rendkívül eltérő méretűek. Természetesen az általánosságot mutató állapottól vannak példaszerűen kiépített vízelvezetőkkel rendelkező települések is. A nyíltárkos vízelvezetőknél a kezelés, karbantartás hiánya, a medrek hordalékkal való feltöltődését okozzák. Általában hiányzik a vízelvezető szerepének elismerése, jelentősége mindaddig, amíg egy-egy nagycsapadék (közepes csapadék is) elöntési károkat, panaszokat nem okoz. 60 Készült a Phare Program támogatásával a HU - 94.05 0101-L0018/14 sz. projekt keretében
