Kaliczka László: Hegy- és dombvidéki vízrendezés (EJF, Baja, 1998)
5. Vízfolyásrendezés tervezése
5. Vízfolyásrendezés tervezése A belterületi meder kiépítése során az árvízi vízhozamok levezetési igényén túl a következő szempontot is figyelembe vegye:- a vízfolyás a mederbe folyó víz lehetőség szerint a természeteshez közeli képet adja- a meder illeszkedjen az épített környezethez. A belterületi medrek árvízi vízhozamokra történő kiépítését a szűk területek, a meder mellé, sok esetben a mederbe is benyúló házak, utak támfalai nagyon megnehezítik. A szűk területeken, az árvíz vízhozamok átvezetése csak a vízsebesség növelésével érhető el, mert a keresztszelvény bővítése nem oldható meg. (Az esésviszonyok természeti adottságok miatt sem változtathatók.) Ilyen esetekben a súrlódási viszonyok csökkentése burkolatok létesítésével oldható meg. A burkolatok kialakításával azonban csak nagyon óvatosan bánjunk. Kerülni kell a rézsűk teljes burkolását. A középvízi burkolatok felett gondosan kezelt gyep is jó védelmet ad, ill. a súrlódási tényező is javítható. A betonburkolatok helyett a kőburkolatok kedvezőbb képet adnak. A meder környékére telepített fák, virágok, gyepes területek kedvező benyomást adnak. A kiépítés során az esetleg meglévő régi malmok mellékágain kis szigeteket, vagy hajdan volt szigeteket érdemes újra kialakítani. A kiépített medrek fokozott karbantartást igényelnek, mert egy jó karbahelyezett belterületi mederszakaszon lerakódó uszadék, szemét az emberekre kedvezőtlen hatást ad. Nem szabad arról megfeledkezni, hogy a közvélemény nem az árvízi vízhozam levonulása során, hanem az év nagy részén látott mederkép alapján minősít. Települések belterületén gyakori igény a vízfolyás zártszelvénybe helyezése. Rendkívüli eseteket leszámítva az élő vízfolyások ilyen kiépítése sem hidraulikai sem környezetvédelmi szempontból nem ajánlott. A településen átfolyó kisvízfolyásoknál, a település belterületének, vízfolyás szerinti felső végén, a meder keresztszelvényének bővítésével, esetleg terelőtöltésekkel kell biztosítani a település ártérre épület részének védelmét. A település alsó végén oly távolságig kell nagyobb keresztszelvényt kiépíteni, amely biztosítja a mértékadó árvízi vízhozamok gyors kártétel nélküli kivezetését. (6.51 ábra) Belterületi mederszakaszokon, a lehetőségeket kihasználva kezelő, karbantartó utat célszerű kialakítani, amely egyben belterületi sétaút is lehet. 5.10. Vízvisszatartás, víztározás Kisvízfolyások vízrendezését meg lehet úgy is oldani, hogy ha a mederben levezetendő vízhozamot víz visszatartásával, víztározással csökkentjük. Víztározással visszatartott víz előnyei:- árvízi csúcsvízhozamok csökkentése, amely kisebb meder kiépítését, műtárgyak át- építésének megtakarítását jelenti,- vízszegény területeken felhasználható vízmennyiséget ad,- vízi életteret biztosít,- vízszennyezés estén hígító vizet ad,- környezetet gazdagítja,- párolgással a mikroklímát javítja,- halnevelési lehetőséget ad,- hordalékot fog fel, stb. Hazánk területén minden visszatartott víznek szerepe, előnyei kedvezőek. Múlt századi ( XIX) vízimérnökünk mondása kissé szabadon idézve "Udvarodból, faludból, vármegyédből a vizet hasznosítás nélkül ne ereszd ki, mert az kincs." A víztározással ezt a feladatot, ill. a feladat egy részét oldhatjuk meg. A víztározó lehet völgyzárógátas (hegy- és dombvidéki területen erre a lehetőségek adottak), vagy körtöltéses rendszerűek. (Ez ritkábban megjelenő megoldás.) A völgyzárógátas megoldásnál a tározótér egy része vízgazdálkodási feladatokat ellátó vizet tart, a tározótér másik része az ún. záportározás feladatait, az árhullám csökkentési feladatát látja el. 44 Készült a Phare Program támogatásával a HU - 94.05 0101-L0018/14 sz. projekt keretében
