Kaliczka László: Hegy- és dombvidéki vízrendezés (EJF, Baja, 1998)
5. Vízfolyásrendezés tervezése
5. Vízfolyásrendezés tervezése Gyepesítés A vízfolyás rézsűjén, a padkán, a földmű felületét el kell egyengetni, majd az állandó kisvizszint felett ideálisan augusztus-november 1. ill. március-április 15. között célszerű a fűmagot elvetni. Tekintve, hogy a fűmag lassabban kel ki és erősödik meg, javasolható a fűmagot árpa ill. rozs maggal keverni. A gyorsan kikelő gabona a fű megerősödéséig kielégítő védelmet ad a földműnek A gyepesítéseknél különböző kötőanyagokat, védőanyagokat is alkalmaznak a gyepszönyeg kialakulásáig. A gyepesítés megerősödése után a gyeptakaró rendszeres kaszálása mellett, kiváló védöképességű, természetes anyagú védömü alakul ki. Meg kell említeni az irodalomban több esetben szerepel a gyeptéglázás, mint alkalmazható módszer. Vízfolyások esetén oly mennyiségű gyeptéglára volna szükség, amelynek előállítás, a kitermelése és beépítése nem képzelhető el. Kisebb felületeken elképzelhető. A gyep természetes úton is jelentősen hosszabb idő alatt kialakulhat. Gyeptakaró esetén rendkívül fontos az évi többszöri kaszálás. Rőzseművek Rözse a vízépítés legrégebben alkalmazott anyaga. A rozsét eredetileg a füzfélékböl termelték, kötötték kévébe, hengerbe, építették a vízimüvekbe. Mai rőzsemüvekbe számos más fafajta rözséje megtalálható. Ezek a rözsék általában nem rendelkeznek a füzrözse azon előnyével, hogy vizes élőhelyen, sarjadóképességük eredményeként megjelenhet az élőfűzből kialakuló védelem. Az élő rozsét két- háromévenként célszerű letermelni, ezzel meg lehet előzni a fává erősödését. A letermelt rozsé felhasználható építési anyagot ad. Rözsének mint anyagnak problémája: ha nem alakul élő rözsemüvé, két-három év alatt elkorhad. Rőzseművek:- rözsekolbászból- rözsehengerböl- rözseterítésböl készülhetnek. Rözsekolbász: 1-5 cm átmérőjű rözseanyagból kötött kb. 0 30 cm méretű 5-8 m hosszú szerkezeti elem A rözsekolbászt rözsekévékböl, speciális eszközök segítségével, dróttal kötözik össze. Beépítésük egy vagy több sorban történhet. Rögzítésük eredetileg ún. füles-karóval történt, ha egyszerű karóval rögzítik, ez esetben a karókat úgy kell ferdén leverni, hogy a víz a rozsét le ne tudja emelni (6.41 ábra). A rözsekolbászt rözseterítés rögzítésére is fel lehet használni. Ezt a szerkezeti megoldást a 6.42 ábra mutatja. Rözsehenger: 50-80 cm átmérőjű szerkezeti elem. Az alap rözsepokróc, amelyből úgy készül rözse- henger, hogy a közepét kővel megtöltik és a rözsepokróccal összefogják 6.43 ábra Rözsehengert nagyobb kimosások esetén alkalmazzuk. Ritkán használt szerkezeti elem. Élő fák. A vízfolyások medrébe vagy rözsemüvekből vagy spontán vízkedvelö fák telepednek meg. Legismertebb fajták: fűz és éger. Ezeknek a fáknak a gyökérzete, a rézsűk védelme érdekében nagyon jó hatású. Gond: a mederfenntartást nehezíti, az uszadékot megfogja. Szilárd anyagokból készülő burkolatok Kőszórás fagyálló, 10-30 kg kődarabokból készül, egyszerű munkával. A kőszórás feladatai: földmű védelme sima mederburkolat után, átmeneti mederszakasz a földmű felé, amelyen az energiatörés végbe megy Kőszórásból készülő müvek:- párhuzammü a rézsülábnál (minimális mérete 0,3 m3/fm).- sarkantyú kisvízfolyásnál nagyon ritkán alkalmazott kömü. (Nagyobb kimosásoknál a sodorvonal terelésére.)- műtárgyak utáni kőszórás. Készült a Phare Program támogatásával a HU - 94.05 0101-L0018/14 sz. projekt keretében 39
