Kalapis Zoltán: Régi vízivilág a Bácskában és Bánátban (Forum, Újvidék, 1993)
A Tisza „lentség”-i szabályozója: Képessy József
A Tisza-szabályozás egész tartama tulajdonképpen azt tükröze, hogy ez egy fejlődd ország erején felüli vállalkozása volt. Még szép, hogy évtizedek után mégis elkészült, ha egy folyó szabályozását egyáltalán befejezettnek lehet nyilvánítani. A szabályozás fontos része volt a folyó lerövidítése, a hatalmas kanyarok átvágása. Ké- pessy idején ezt a munkát sem lehetett befejezni, mindig másra kellett a pénz, de mégis azt kell mondanunk, hogy sem előtte, sem utána soha annyit nem tettek, mint az ő korában. Igaz, az átvágások mélysége és fenékszélessége nem volt elegendő — örökösen takarékoskodni kellett a pénzzel —, de hát ez volt a helyzet másutt is, az anyagiak hiánya a minőség rovására ment. A Tisza alsó részén az átvágásokat két időszakban bonyolították le, zömmel 1855—56 és 1861—63 között, de ilyen jellegű munkálatokat még a XX. század első évtizedében is végeztek. Az első időszakban a szanádi (1855-56), a bátkai (1856), az ada-moholi (1855—56) és a borjasi átvágást (1854-58) fejezték be — a borjasi volt a legnagyobb vállalkozás, ezzel egyszerre 23 kilométerrel lett rövidebb a Tisza -, a második időszakban pedig az aracsi (1860-63), a tarrósi (1861-63), a felső- és alsózsablyai (1861-63), az aradáci (1860-63) és a mosorini (1864) átvágást. Tíz év alatt, Képessy József és Katona Antal vezetésével, a Magyarkanizsa és Titel közti 150 kilométeres Tisza-szakaszon tíz átvágással hatvan kilométerrel rövidítették meg a folyót, azaz negyven százalékkal! Bár a meanderhurkok átmetszése még egy ideig eltartott, a figyelmet egyre jobban az új meder karbantartására, kotrására kellett fordítani. (1879-ben állami kotróparkot hoztak létre.) A munka a többi folyószakaszon is hol kisebb, hol nagyobb lendülettel folyt, de a végeredmény mégis az lett, hogy a Tisza szabályozás előtd 1214 kilométer hosszúsága 453 kilométert rövidült. Ügy is mondhatnánk, hogy új folyó született a régi helyett. 1864-ben Képessy Józsefet már új feladattal bízták meg. Ekkor a Tisza-szabályozási munkák dandárja már mögötte volt: a hosszanti töltések rekonstrukciója és építése, a körtöltések elkészítése — különösen a martonosi szakadozó part megóvására -, a homokzátonyok eltávolítása meg az átvágások zömének befejezése. A Tisza-szabályozás nagy művét az utókor műszaki tekintélyei igen kritikusan ítélik meg — a töltésméretek valóban elégtelenek voltak, a töltéstestek tömörsége sem volt eléggé szilárd, meg aztán a hullámtér gyakori beszűkülése, az átvágások csekély mélysége is sok későbbi gond előidézője volt -, Képessy József Tisza- szakasza azonban a legjobban elkészített vonalrészek közé sorolható, ő, amikor erre csak egy mód volt, tartotta magát ahhoz az elvhez, hogy alapos és teljes munkát kell végezni. „Elvégre - írta egy helyütt - gyökeresen kell segíteni a bajon, a foltozásokat kerülve, hogy bizton dacolhassunk az elem dühével.” Üj megbízatása a Tisza bánáti és bácskai oldalán fekvő németbánsági határőrezred, illetve a titeli csajkás zászlóalj területének ármentesítése volt. A csajkás kerület a torkolat jobb felén feküdt, gazdag rétjeiről és legelőiről volt nevezetes, a balparti határőrvidék pedig, a Duna mentén, mélyen lenyúlt Dél-Bánátba, egészen Pancsováig, és még azon is túl. Ezeket a munkákat még a Duna-öblözet ármentesítésének is nevezik. Képessy József 1865-ben elkészítette a terveket, s benyújtotta a hadügy-minisztérium- nak, mivelhogy a határőrvidék közigazgatásilag közvetlenül Bécs alá tartozott, a határőrök pedig a császár katonái voltak. Az elképzelés az volt, hogy a hatalmas, mintegy 150 000 holdnyi vízjárta árterület kevésbé veszélyeztetett részeit betelepítik, a veszélyeztetett részeket pedig kereszttöltésekkel szabdalják át, s így próbálják meg a szerteszét folyó vizeket megállítani. Ezeket a töltéseket az odatelepített falvak lakosságának kellett volna felépítenie, mint67
