Kalapis Zoltán: Régi vízivilág a Bácskában és Bánátban (Forum, Újvidék, 1993)
A Bánság híres vízépítő mérnöke: Katona Antal
Garibaldi egykori vezérkari főnöke, Viktor Emanuel olasz király későbbi szárnysegéde hatalmas energiáját ugyanis a nagy vízgazdasági vállalkozások megszervezéséré használta fel, s a tervszerű vízhasznosítás úttörőjévé vált. A korabeli terveket, így Katona Antalét is, felhasználta, egy nagyszabású vízgazdálkodási programba ötvözte, s hozzáfogott megvalósításához. Türr tábornok nagy érdeklődést mutatott Bánát vizeinek hasznosítása iránt is. Katona Antal idézett életrajzírója közli, hogy „testi-lelki barátai közé tartozott rokona Szász Károly, a költő és Türr István tábornok; az utóbbival a 60-as évek végén Torontál alsó részét is beutazta, hogy az öntözésnek híveket szerezzen...” A bánáti részvénytársaság megalakítására 1870-ben, a belépési nyilatkozatok nyomtatásával tették meg az első lépést: megkezdődött a tagtoborzás. „Türr István altábornagy úr — áll a nyilatkozatban - az Aranka medrének lecsapolása és öntözési célokra felsőbb engedély mellett leendő csatornázására, illetőleg a Marosból részint az Aranka főmedrén, részint az abba beömlő vagy abból kiágazó mellékereken a Begáig; végre a Begából a Pancsováig, a Dunáig újból kiásandó csatorna építésére vállalkozni, és a lecsapolási és öntözési költségek holdanként! megái lapít hatása tekintetéből mindenekelőtt az előmunkálatokat véghez vinni kívánván... szükséges lévén tudnia, mily érdekeltség mutatkozik az Aranka vidéken eme lecsapolási és öntözési műveletek iránt... ki, hány hold föld területtel lesz kész a lecsapolási és öntözési érdekeltségbe lépni...” Az érdeklődés nem túlságosan nagy, a birtokosok, de különösen a bérlők nincsenek érdekelve a távlati kérdésekben, a gyors meggazdagodás hívei. A fáradhatatlan Türr István még 1876-ban is tárgyal Temesváron az érdekeltekkel a nagy vállalkozás ügyében, nem is sikertelenül „de mikor már minden akadályt elhárítottak volna — írja Sárközy Imre idézett könyvében —, egyszerre kitört az orosz-török háború (1877-ben — K. Z. megjegyzése), mely a közfigyelmet más felé terelvén, az egész vállalkozást elseperte”. Katona Antalnak az idő tájt azonban még nincs vesztett ügye. Az általa kezdeményezett csatornázásnak sok híve van a Felső-Torontáli Ármentesítő Társulat körében, meg aztán a tagok is egyre jobban érdekeltek a sokasodó belvizek levezetésében, úgyhogy vezető mérnöküket 1871 végén közgyűlésileg megbízták egy részletes terv és költségvetés elkészítésével. Ez „Torontál megye belcsatornázására vonatkozó mérnöki javallat” címmel 1872. április 11-én került egy rendkívül népes kikindai egyleti közgyűlés elé. Miután Képessy József állami főmérnök is „a közgyűlés figyelmébe és pártolásába” ajánlotta, elfogadták. Valójában a Duna—Tisza—Duna-csatorna csaknem 100 évvel később elkészült bánáti szakaszának elődje ez. Az első változatnak is nevezhetnénk azzal a lényeges eltéréssel, hogy az Aranka-, Böge- és Galacka-csatornába gyűjtött belvizeket a Bega—Temes-csatornarendsze- ren át Pancsovánál vezette volna a Dunába. Olyan rendszert álmodott meg Katona Antal, amely vízbő időkben gyorsan levezette volna a fölösleget, az aszályos években viszont minden drága cseppjét megtartja és hasznosítja. Az okos és gondos természetátalakítás nagy úttörőjét tisztelhetjük benne. Tervét egyébként a közgyűlésen jelen levő gróf Szapáry István közmunkaügyi kormány- biztos útján felterjesztették az illetékes minisztériumhoz jóváhagyás végett, kérték a külföldi szakemberek általi fölülvizsgálást, s elrendelték az előmunkálatok megkezdését is. A nagy vállalkozás költségvetése több mint 1 700 000 forint volt. Az április 11-én felterjesztett tervet a közmunkaügyi miniszter június 2-án már jóvá is hagyta, és az előmunkálatok keresztülvitelére 10 000 forint előleget kiutalt. A társulat a maga részéről 200 000 forint kölcsönt vett fel hat zsilip építésére. A vedresházi, török'kanizsai, csókái, tiszaszentmiklósi, pádéi és kerektói (Beodra, azaz Novo Milosevo mellett) zsilipek építését 1872-ben kezdték el, és 1875-ben fejezték be Hajdú 50
