Kalapis Zoltán: Régi vízivilág a Bácskában és Bánátban (Forum, Újvidék, 1993)
A Bánság híres vízépítő mérnöke: Katona Antal
házas zsellér évente hat munkanapot volt köteles az árvédelmi gátakon dolgozni, a házadan pedig hármat. Ezek szerint Száján házas zselléreinek kötelezettsége évi 2052 munkanap volt, a házatlan zselléreké pedig 76, azaz összesen 2128 munkanap. Ha ugyanezt a számítást elvégezzük a többi falu esetében is, akkor láthatjuk, hogy Kisorosz népe összesen 2172 munkanappal tartozott, Torda 1914-el, Magyarcsernye 1731-el, Tóba pedig 795 munkanappal. Ha megérkezett az indulási parancs, a család egyik férfitagja a kijelölt időben feltarisz- nyázva megjelent a gyülekező helyen, leginkább a községháza előtt, s innen csoportban indultak el a Tisza irányába, gyalogosan. A lapátot, krampácsot és egyéb szerszámot a helyszínen kapták. A közmunkát leginkább robotnak nevezték, olykor ingyenmunkának vagy kuluknak. A tervezett védtöltéseket 1840-ig többé-kevésbé befejezték. Ekkor, az az évi X. törvénycikk kihirdetése után, a megye közönsége is arra az álláspontra helyezkedett, hogy „az ármentesítés nem képezi többé a vármegye feladatát, az ebbéli munkálatok ezentúl az érdekelt földbirtokosokat terhellik”. Egy 1844-ben hozott törvény azonban újra kimondta, hogy az ingyen közmunkát vízszabályozási célokra továbbra is igénybe lehet venni. Ez fontos döntés volt azok számára, ahol a töltések még nem készültek el, de Toron tálban már álltak, itt elsősorban a karbantartás kérdése merült fel. Ennek kapcsán írta egyik múltra is visszapillantó jelentésében Katona Antal, hogy a jelzett törvény „valóságos satyrává (szatírává) válik azon esetre, ha megye közerejével, az adózó nép túlterhelésével ingyen emelt maros—tiszai védtöl- tések fenntartása és árvíz elleni védelme továbbra is ugyanezen túlterhelt és egy részben legkevésbé sem érdekelt vállakra nehezül”, és síkraszállt azért, hogy „a védtöltéseket a jövőben azok tartsák fel, kiknek abból hasznuk van”. Ilyen előzmények után, az érdekeltek bevonásával, két ármentesítő érdekeltség alakult 1845-ben: a Tiszai Társulat és a Marosi Társulat. Ez idő tájt már nagyban folytak az előkészületek az egész Tisza egységes szabályozására, a mozgalom élén álló Széchenyi István 1845-ben agitációs utakon volt a Tisza mentén, s ezek, a korabeli feljegyzések szerint, diadalmenetté változtak. Széchenyi a megyék képviselőivel ekkor készítette elő a társulatok megszervezését, és elfogadtatta velük a helyi társulatokat összefogó központi Tiszavölgyi Társulat létrehozásának tervét is. A Tiszavölgyi Társulat 1846. január 20-án jött létre, az érdekelteket az addigra megalakult 15 társulat küldöttei képviselték. Ezek között azonban nem volt a két torontáli érdekeltség, a Tiszai és a Temesi Társulat küldötte. A megye ugyanis, amely szinte korát megelőzve építette fel a védtöltéseket, a maga részéről befejezettnek tekintette az árvédelmet. Ha hivatalos küldöttel nem is képviseltette magát Torontál megye a Tiszavölgyi Társulat közgyűlésein, megfigyelője részt vett ezen. Szathmáry Sámuel megyei mérnök ott volt például a központi választmány 1846 március végén megtartott fontos ülésén, amikor Vásárhelyi Pál előterjesztette a Tisza „általános szabályozásának tervét”. A megyének írt, 1846. május 6-án keltezett jelentésében, miután részletesen leírta az ülés lefolyását, figyelmeztette a megye közönségét, hogy a Tisza felső folyásának szabályozása után a folyó vize „semmi által nem gátolva lent fekvő vidékünkre leomlik”. Ezután felsorolja azokat a kritikus pontokat, ahol a védműveken továbbra is dolgozni kell. „Ezen árvíztömeg megférhetése tekintetéből — írja jelentésében — a torontáli töltések a törökkanizsai, csókái, pádéi, tiszaszentmi- klósi és karlovai (Ostojicevo, illetve Novo Milosevo — K. Z. megjegyzése) határokban azon vonalakon, hol azokkal szemközt felemelkedett dombos partok állnak, úgyszinte az aradáci határban a 100. szám alatti átvágás végett hátrább húzni javainak.” Ezekből a javaslatokból, részben a negyvennyolcas események, részben az elkészített megyei töltések biztonságába vetett hit miatt nem lett semmi. A védtöltések tényleg megfeleltek a kor színvonalának, bár idővel fogyatékosságuk is egyre jobban szembetűnt. Katona 44
