Kalapis Zoltán: Régi vízivilág a Bácskában és Bánátban (Forum, Újvidék, 1993)

A Bánság híres vízépítő mérnöke: Katona Antal

A dokumentum a Vajdasági Levéltárból való. Az elkövetkezőkben idézett jelentések, jegyzőkönyvek és egyéb okmányok is onnan származnak, a Felső-Torontáli Ármentesítő Társulat irattárából, hacsak a forrást másként fel nem tüntetjük.

Az 1855-ös nagy vizek súlyos károkat idéztek elő az akkori Torontál vármegye területén is. Károlyi Zsigmond írja A magyar vízszabályozás története című könyvében, hogy az árvíz „a Felső-Torontáli Ármentesítő Társulat egész területét — összesen mintegy 500 000 kataszt- rális holdat — elborította”.

Karátsonyi László beodrai birtokos, Torontál megye negyvennyolcas és kiegyezéskori főispánja, aki a társulatnak megalakulásától kezdve elnöke volt, egy 1862-ben keltezett levelében így írja le az eseményt: „1855-ik év tavaszán bekövetkezett a tömérdek csapás - midőn a Tisza töltése Kanizsa felett, Deszk alatt pedig a Maros töltése egyszerre elromboltatott — s a Tisza-Maros árjai 147 000 hold földet, 20 helységet kisebb-nagyobb mértékben elborították, és azon felül még 112 000 hold földet, meg néhány helységet fenyegették annyira, hogy a kormánybiztos Radisics Ödön úr nem csak a fenyegetett egész vidéket, de azon kívül a billédi járást, a Berzava—Temes vidék népét, sőt a Bátskai Koronái Kerületet is segedelemre rendelte, de csak rendelte, mert az utóbbiaknak otthonmaradási parancsot küldött, mivel tapasztalta hogy annyi népnek legelőt, takarmányt (mivel mit hoztak, útközben elkelt), szállást, sőt kutat sem lehet adni. A Berzava— temesieket pedig — Beodránál, hová mint gyülekezési helyre utasítva voltak — anélkül, hogy munkát tettek volna, visszautasította, és az akkor szükséges csak néhány pont védelmezését, későbben a megrongált töltés helyre- állítását — emlékezetem szerint — csak az érdekeltek teljesítették.”

Ezután az emlékezetes esemény után ment át Katona Antal a bácskai Kanizsáról a bánáti Törökkanizsára, az ottani Felső-Torontáli Ármentesítő Társulathoz, s így lett a kincstári mérnökből társulati mérnök. Az árvíz siettette ennek az ügynek a rendezését, mivelhogy a mérnöki munkahely 1851 óta nem volt betöltve.

Az árvíz után más téren is minden felgyorsult, megváltozott, az árvédelem ügye egészen új megvilágítás alá került. Katona Antal írja az egyik 1870-ben keltezett jelentésében, hogy „a nevezett 1855. évben az egylet szervezeti alapján semmi lényeges változás nem történt, csupán azon adminisztratív reform állott be, hogy a szomorú emlékű nagy víz betörése által a negyedszázadig a dolce far niente (édes semmittevés — K. Z. megjegyzése) kényelmes párnáin szendergő birtokosok - részint önérdekük sugallatából, részint a megyei calamitás (csapás, baj, ez esetben elemi katasztrófa - K. Z. megjegyzése) által kompromittált hivatalnokok zaklatásától új tetterőre ébresztve — átlátták, hogy az országos Tisza-szabályozás nagymérvű munkálatait csak úgy tehetik ártalmatlanná, ha férfiasán felkarolják az önvédelem elhanyagolt munkáját. Ezen ébredés következménye lön, hogy mind a Marosnál, mind a tiszai egyes szakasznál is kiegészítetett a hiányzó adminisztratív és technikai személyzet, és rendszeres védelem lépett életbe.”

Az elmondottak jobb megértése érdekében le kell szögezni, hogy az egykori Temesi bánság területén, a későbbi Torontál megyében mindig nagy gondot fordítottak a vízrendezésre. Abban a térségben tehát, amelyet északon a Maros, nyugaton a Tisza, délen a Duna határol, keleti oldalát pedig azok a hegyláncok zárják, amelyek vízgyűjtő területéről a közbenső mellékvizek forrásai erednek, úgymint a Begáé, Temesé, Berzaváé, Karasé, Né- ráé.

Ezen a tájon évtizedek, évszázadok óta országos jellegű, európai szemmel is nagyméretű vízi építkezéseket végeztek, 1818-ban kezdték szabályozni a Begát, lecsapolni mocsarait, 1828-tól kezdve öt éven át építették a 70 kilométer hosszú Bega-csatornát. Mindez főleg a havasokban kitermelt faanyag leúsztatása, a jobb közlekedés érdekében történt, de a duzzasztóművek, a zsilippel szabályozható temesi tápcsatorna építése már a vízgazdálkodás szolgá40