Kalapis Zoltán: Régi vízivilág a Bácskában és Bánátban (Forum, Újvidék, 1993)
Beszédes József, az „ébredező” korszak inzsellére
dig egy gyors elhatározással felcsapott kispapnak, s a Csanádi püspökség az egri papneveldébe menesztette. Életrajza szerint ezzel anyjának „istenes óhaját” kívánta teljesíteni, ám lehet, hogy csak a szolgadiáksorstól próbált menekülni. Apja nem jó szemmel tekintett a változásra, s ő maga is hamarosan megbánta lépését. Az anyai kérésre célozva, írja életrajzában, hogy „előre láttam, hogy a teológiához, mint tudományhoz, nekem nem leend hajlandóságom, az erőltetett tanulást pedig ki nem álltam; szinte úgy a papi állapot természeti és törvényes szabadságom elleni némely korlátával ki nem békülhettem, az ilyenkor adatni szokott oktatások is zavart szültek bennem...” Egy szó, mint száz: Beszédes nem papnak született. 1806-ban, „sok kérés” után elbocsátást nyert. Ettől kezdve vándordiákként kereste kenyerét, tehetősebb családoknál volt házitanító, nevelő. Ilyen körülmények között élt Pesten is, ahol egyetemi tanulmányait folytatta. A Temesváron részben elsajátított német nyelvnek itt nagy hasznát vette, mivel a polgárság zömével csak így lehetett szót érteni, a tankönyvek is német eredetűek voltak. Közben megtanult franciául és angolul is. Az egyetemen bölcsészetet hallgatott, és beiratkozott a mérnökképző főiskolára, a híres Institutum Geometricumba, amely a világon az elsők között adott ki mérnöki oklevelet. Az ottani tanulmányok teljesen lekötötték figyelmét, itt is a legjobbak közé tartozott. Kitűnő tanárok batyuzták fel. Matemadkaprofesszora Dugonics András, a csaknem 200 évvel ezelőtt megjelent Etelka írója volt. Mitterpacher Lajosnál, a kor színvonalán álló, az országhatárokon túl is elismert latin nyelvű egyetemi tankönyvek szerzőjénél matematikai földrajzot, technológiát és mezőgazdaságtant hallgatott. Önéletrajzában a „rajongás hangján” emlékezett meg Schmidt Györgyről, aki a geometria tanára volt, s egyúttal a „mappázást”, azaz a térképészeti felmérést is tanította. Ő volt az, aki tehetséges tanítványára felhívta Pod- maniczky Józsefnek, a vízügyek akkori királyi biztosának figyelmét, aki aztán 1811-ben kinevezte „rajzoló inzsellérévé”. Beszédes József egyébként 1813-ban kapta meg a mérnöki oklevelet, 1819-ben pedig a szépművészetek és a filozófia doktorává avatták a pesti egyetemen. Hallatlan munkabírással egymás után szabályozta a folyókat, lecsapolta a mocsarakat, hajózható, öntöző- és malomcsatornákat épített, s közben le is írta gazdag gyakorlatának tapasztalatait, eredményeit közzétette a szaklapokban. Éppen ezért, vagyis a műszaki irodalom és a műszaki nyelv művelése terén végzett úttörő munkájáért választották meg 1831-ben a Tudós Társaság, illetve az Akadémia levelező tagjának. Egy bácskai parasztfiú felemelkedésének lépcsőfokai ezek a szolgadiákságtól az akadémiai tagságig, a legmélyről a csúcsokig. A legszebb ebben talán az, hogy önerejéből küzdötte fel magát, s vált korának egyik vezető műszaki értelmiségijévé. Nincs tudomásunk arról, hogy vidékünkön is végzett volna mérnöki munkákat, bár azt tartják róla, hogy az Alföldnek kevés olyan zuga volt, ahol ő ne fordult meg műszereivel. Persze ismeri az itteni helyzetet, még 1843-ban, érett korában is úgy látja a Tiszát, ahogy gyermekkorában átélhette, azaz „egy szerencsés helyzetű és szelíd eredetű folyamnak, mely... nem hogy bő áldást árasztana térés vidékére, hanem jelen állásában terhes átokká vált, évenként árvésszel sújtván... lakóit...” A szülőföldjétől is mintha elszakadt volna, nincs híradás arról, hogy visszatért errefelé. Hacsak dunai útját nem vesszük annak, amikor Széchenyi meghívására elkísérte őt egészen a Vaskapuig, onnan pedig Konstantinápolyig. „Sokat beszéltem Beszédessel a Duna szabályozásáról” — írta Széchenyi Naplójában, miután egynapi futaki és péterváradi tartózkodás után Zimony felé hajóztak. Beszédes szülőföldjéről elkerülve, más vidékeken, más városokban élt és dolgozott. Nincs persze semmi rendellenes abban, hogy egy tehetséges ember ott ereszt gyökeret, ahol a feltételek jobbak, ahol nagyobb lehetőség van az érvényesülésre. A szülőföld egyébként is 32
