Kalapis Zoltán: Régi vízivilág a Bácskában és Bánátban (Forum, Újvidék, 1993)

Névmutató

A képzőművészeti hagyományokból merítő Festők nyomában (1990) és a művelődéstörténeti írásait tartalmazó Betűk és képek című (1992) könyve után Kalapis Zoltán „vizes” szövegeit, a vízgazdálkodás, a vízi munkák tárgykörében született „riport-tanulmányait” gyűjtötte egybe. Az elkövetkezőkben a história, a hely- és gazdaságtörténet, a táj- és népismeret témaköréből való írásaiból, illetve „honismereti füzeteiből” ad majd válogatást.

Ezeket a textusokat sokféleségük ellenére sem nehéz mind műfajilag, mind tematikailag közös nevezőre hozni.

A szerző egyaránt merít az újságírás és a literatúra eszköztárából, s e két terület mezsgyéjén haladva hol publicisztikát, hol tényirodalmat ad ki műhelyéből. S tárgyköre is nagyobbára azonos, bármerre is kalandozik: a hagyományokat tárja fel, az elfelejtett, az ismeretlen tényeket fedezi fel. Rendszerint olyan értékekre, ismeretekre, jelenségekre hívja fel a figyelmet, amelyek - ilyen vagy olyan oknál fogva - kihullottak népünk emlékezetéből. Ezeknek újbóli birtokbavételét szorgalmazza, mintegy sugalmazva: nemzedékek hosszú sora alkotott ezen a vidéken, nem vagyunk gyökértelenek...

Nem törődik bele egy olyan helyzetbe sem, amelyet még 1930-ban, az irodalomra vonatkoztatva, Szenteleky Kornél így fogalmazott meg: „Mindig a por a győztes, a végtelen hatalmú por a szellem minden törekvését elbágyasztja, beszitálja, lassan megfojtja és eltemeti.”