Kalapis Zoltán: Régi vízivilág a Bácskában és Bánátban (Forum, Újvidék, 1993)
A pusztapéklai rizstelep avagy az öntözés kezdete a Bácskában
Tavasszal a térdig vízben gázoló gyomlálóktól volt hangos a határ. Ez mindig az asszonyok és a lányok munkája volt, Bodola Lajos könyve szerint azért, mert ők „szelídebben s szokottabb kézzel tudnak a sűrű vetés közt a növényekkel elbánni, mint a földészek”. Némelyik talán éppen olyan kihívó jelenség, mint a Silvana Mangano által megszemélyesített alak a neorealista Keserű rizsben, bár erről nem szól a szigorúan szakmai tárgyú munka. De a természet is új színekkel gazdagodott: júliusban a bőséges vízben fürdő és virágzó rizs fehérjével, szeptemberben pedig az érett rizsfürt vörössárgájával... Ezzel egy új rizsközpont is megszületett, a már meglévő bánsági mellett, amelynek nagyobb múltja volt. A Bega és a Temes mocsaraiban már a törökök termesztették a rizst, kiűzésük után pedig a császári hatóságok, Mária Terézia és II. József idejében, több olasz családot telepítettek a kincstári földekre, akik aztán felújították a termelést. Legtöbben a Temes megyei Detta járás vidékét szállták meg: Omoron, Gattajon, a Denta melletti Topolya-pusztán jöttek létre nagyobb rizstelepek. Az utóbbin, Topolyán, 1802-től folyamatos termelés alakult ki az olasz Aryziak, Limoniak, valamint a Heves megyei Timáryak jóvoltából. Bácskában is csakhamar néhány birtokos, illetve bérlő nevéhez kapcsolódott, mivel az állam kivonult a termelésből, s átadta helyét a „magánvállalkozásra alapított rizstermelésnek”. Bodola Lajos után ugyanis, aki ötévi pusztapéklai tartózkodás után Budapestre költözött, az állami mintatelep bérlők kezébe került, s teljesen elvesztette azt a jelleget, amelyet az induláskor, Péch József korában vett fel. Az öntözés ügye a rizstermelésre zsugorodott, feladatai közé most már nem tartozott a példaadás, az öntözéses gazdálkodás népszerűsítése és terjesztése. Egy 1891-ből származó irat szerint Bácskában „csigaléptekkel halad előre a víznek öntözési célokra való felhasználása”, az 1896-ban megjelent Dudás-féle megyei monográfia viszont már így fogalmazott a Kissztapár—Újvidék-csatorna kapcsán: „öntözésre nem használ tátik”. Egy kiváló ödet, Türr István korszakalkotó kezdeményezése tehát végképp megfeneklett. A pusztapéklai mintatelepet 1888-ban vette bérbe egy úrszentiváni (Despotovo) vállalkozói csoport: Birnbaum Jakab és társa. Ök kiterjesztették és továbbfejlesztették a rizstelepet, „a vármegye nevezetességévé” tették, ahogy a zombori Bácska írta 1890. szeptember 16-án, abból az alkalomból, hogy a bécsi nemzetközi mezőgazdasági kongresszus néhány részvevője megtekintette Pusztapéklát. Megtudjuk a tudósításból, hogy a megyei gazdasági egyesület abban az évben már öt tanulmányi kirándulást szervezett oda. Az idő tájt még derűlátó prognózisok jelentek meg a rizstenyésztés távlatáról. Egy 1894- ből származó irat szerint „a Ferenc-csatorna és a Ferenc József-csatorna mentén minden alkalmas telek nemsokára rizsteleppé fog átalakulni”. Elég elterjedt volt az a vélemény, hogy a századforduló táján 2000—3000 hold lesz rizs alatt. Az állam, illetve a földművelésügyi minisztérium erősen támogatta ezt az irányzatot, mégpedig benefíciókkal, a kedvező termelési feltételek megteremtésével. így a csatorna menti kincstári birtokokat csak „rizstermesztési kötelezettség” mellett lehetett bérbe venni vagy megvenni. 1890-ben egy torzsai konzorcium 800 hold, id. Machmer Fülöp torzsai birtokos pedig 400 hold kincstári földet vett bérbe azzal, hogy kötelezettséget vállaltak: három éven belül 150-150 holdon rizstelepet létesítenek. A bérlők a szerződés értelmében ingyen használhatták a csatorna vizét, de más támogatást is kaptak, így mindenkor számíthattak a kultúrmérnöki hivatal szakmai segítségére. A termelés több nagyvállalkozó kezében összpontosult. A Dudás-féle megyei monográfia a szegedi kereskedelmi és ipari kamara 1894. évi jelentésére hivatkozva közli, hogy a csatorna mentén 837 holdon termesztettek rizst: Pusztapéklán Birnbaum és társa 367 holdon, Ür- szentivánon ugyancsak Birnbaum és társa 230 holdon, a Krieger-féle telepen 230 holdon, a futaki Chottek-féle telepen pedig 10 holdon. 148
