Kalapis Zoltán: Régi vízivilág a Bácskában és Bánátban (Forum, Újvidék, 1993)
A pusztapéklai rizstelep avagy az öntözés kezdete a Bácskában
művesek idegenkedtek az újdonságtól, az öntözés beindítása iránt szinte semmilyen érdeklődés nem nyilvánult meg. Ehhez hozzájárult az is, hogy 1876-ban és 1877-ben nagy talajvizek pusztítottak Dél-Bácskában, s ezeket a bajokat sokan az új csatorna következményeként magyarázták. Az igazság pont az ellenkezője volt, a csatorna mentette meg ezt a tájat a még nagyobb pusztulástól, de a fáma csak tovább élt. Koch József is, aki megírta a két csatorna történetét (Bács—Bodrog megyei Történelmi Társaság évkönyve, I. évfolyam, 3. és 4. füzet, 1885), részben igazat adott ezeknek a feltevéseknek, mondván, hogy a nagy vizeket levezeti ugyan, de a kisebbeket előidézi. Lejegyzi azt is, hogy emiatt a falvak lakói „ezen csatornát — jellemző gúnnyal — Jézus Mária-csatorná”-nak nevezték el. Türr Istvánnak szívügye volt az öntözés, képzeletében a Ferenc József-csatornának olyan szerepet és jelentőséget tulajdonított, mint amilyen a sokszor látott Cavour-csatornának volt a Po völgyében, s amely oly nagy áldást hozott az egész milánói kerületnek, de Észak- Olaszországnak is. Elképzelésével nem kergetett üres ábrándokat, hiszen itt a földrajzi viszonyok kedvezőbbek voltak — nem kellett számítani az Alpesekről hirtelen lezúduló vízzel —, s ez a síkság termékenyebb is volt Lombardiánál, úgyhogy az az álma, hogy Dél-Bácskát viszonylag gyorsan virágzó tájjá, egy milliókat jövedelmező, egységes öntözőteleppé lehet varázsolni elég reális alapokon nyugodott. Azaz egy hiba mégis becsúszott a számításba: nem volt hozzá elég pénz, megfelelő gazdasági erő. A termő évek beköszöntése szinte mindig leszerelte az embereket, s elegendő érvnek bizonyult a már tervezett beruházások elodázására is. Már közvetlenül az öntözőcsatorna befejezése után tapasztalhatta kezdeményezésének teljes visszhangtalanságát. Álmainak gyors összeomlása sok keserűséggel töltötte el. Nagy kiábrándulással vette tudomásul, hogy a csatorna menü kis- és nagybirtokosok, a kincstári uradalmak intézői milyen kevés hajlandóságot mutattak arra, hogy a kisebb-nagyobb árkok ásatásával hozzáfogjanak az öntözéshez, a legkisebb költségek is elriasztották őket ettől. így aztán a csatornára külön is vonatkozott az a megállapítás, amelyet a kezdeményező az egész bácskai rendszerre mondott: nagy test, lábak és kezek nélkül... Türr Istvánt persze nem olyan fából faragták, hogy mindjárt az elején beadja a derekát. Ujverbász közelében, a társaság költségén, 118 holdon öntözési mintatelepet létesített, sőt minisztériumi kilincselésekkel elérte azt is, hogy az állam is létrehozott egy ilyen telepet Péklapusztán, Torzsa (Savino Selo) mellett, a mai Kosancic táján. Ennek szintén a demonstratio ad oculos volt a kimondott célja, azaz szemmel látható módon kellett volna igazolnia az öntözéses gazdálkodás fölényét, így a rizstermesztés előnyeit is. Sajnos, ez a kezdeményezés sem vált be. Az újverbászi rizstelepen, egy korabeli feljegyzés szerint, „mostoha kezekre volt bízva a vízi palánta ápolása”, s így valójában a rizstermesztés ellenpropagandája volt. Életrajzírója, Gonda Béla, így foglalta össze egy hosszabb cikkében (Magyar Mérnök, 1925) az öntözés meghonosítására tett lépéseinek eredményét: „Türr nagy reményekkel fogott a csatorna üzembehelyezéséhez, széles körű propagandát csinált a földöntözésnek, Ver- bászon mintaöntözési telepet is létesített. Még a csatornára vonatkozó engedély megszerzése előtt ajánlatot tett a kormánynak a rizstermelés és a selyemtenyésztés előmozdítása érdekéből több csatorna menti kincstári pusztának 30 évre leendő bérbevételére, de sem ez, sem az öntözési telepek létesítése nem sikerült... Türr István ennyit tett, ennyit tehetett a vízgazdálkodás, s külön az öntözéses gazdálkodás meghonosítására szülőmegy éj ében, Bács-Bodrogban. Ezeket a meg nem valósított elképzeléseit olykor-olykor még felelevenítette az elkövetkező években is, még kevesebb sikerrel persze, mert most saját gazdagságával sem tudta alátámasztani ödeteit, időközben ugyanis tönkrement. A merész, olykor túl kockázatos vállalkozásai közül nem egy csődbe került, így a korinthoszi-csatorna építése is, de a fényűző életmódja, az erőn felüli költekezés is megtette 142
