Kalapis Zoltán: Régi vízivilág a Bácskában és Bánátban (Forum, Újvidék, 1993)
Az utolsó tiszai komp
dinárért új kompot vásárolt. Erre 11-en szavaztak, 7-en ellenezték, mivel fenntartása a korlátozott forgalom miatt nem lehetett nyereséges vállalkozás. Valóban, 1942-ben, fél év alatt csak 10 000 dinár hasznot hajtott, messze lemaradva a többi községi jövedelmi forrás mögött, a kaszálók bérlete példának okáért 280 000 dinárt hozott. A padéiakat nem is a gazdasági kényszer serkentette a kompjárat fenntartására, hanem egy másfajta kényszer. 1943 derekán szó volt arról is, hogy a kompcsárdát átalakítják hatátőr- és vámházzá. A pádéi elöljáróság ezzel kapcsolatban levélben fejtette ki álláspontját, és eljuttatta a kikindai járási szolgabíróságra. Nem ellenezte, hogy az esedékes árverésen a kocsmárosok mellett a vámhivatal és a határőrség is részt vegyen, bár ezt szükségtelennek tartotta, mert a katonáknak a csárdától 20-30 lépésnyire már volt egy őrházuk, a vámosoknak pedig egy bérelt épületük a faluban. Véleményüknek többek között azzal is nyomatékot adtak, hogy a vámhivatal dolgozóinak ekkor naponta többször meg kell majd tenniük a 2 kilométeres utat a csárdáig, ami csak nehezítené szolgálatukat, de nem is lenne tanácsos most, „amikor nehezen lehet hozzájutni a jó lábbelihez, a régivel pedig takarékoskodni kell”. A kezdeményezésből nem lett semmi, de ez a révhelynek se nem ártott, se nem használt: a csárda is, a komp is csak tengődött tovább a gránicon. A legtöbb utas a kétparti birtokosok közül került ki, meg azok közül a bérlők közül, akiknek több évre szóló bérletük volt. Részben ők tartották fenn a megszakadt rokoni és baráti kapcsolatokat is a két part között. A Bácskából Bánátba menekült szerbek az ő közvetítésükkel kaptak némi segélyt az otthoniaktól. Némelyik adai zsidó családnak ők vitték át a csomagot, amelyet aztán a pádéi postán címeztek meg a bori bányában kényszermunkán levő családtagoknak. A levelek továbbításának megvolt a maga csatornája. ,A Sajkás-vidékről érkeztek a levelek adai címemre, legtöbbször ismeretlen feladóktól — mondja idősebb Ágoston András nyugalmazott tanító. — Én ezeket kerékpárom vázában vittem át, s a címzettek Pádén, apámnál, Ágoston Ferencnél vették át a postát. Néha a mozgalom illegális küldeményei is így jutottak át. Egy időben nem mentem át, mert fülembe jutott, hogy a németek »egy kerékpáron közlekedő tanító« iránt érdeklődtek a révésznél”. Igen élénk volt a cserekereskedelem meg a csempészés. A bánátiak heremagot, tollat, szappant vittek a Bácskába. Jó cikk volt a Morava cigaretta is. Adáról és máshonnan lábbelit hoztak, meg különféle méterárut. Ezt az emberek maguk köré csavarták. Külön útjai voltak a bánáti dohánynak. Ha ismerős volt a révész, a határőr, egy-két zsákkal a kompon is át lehetett vinni. A legtöbbet azonban, mázsaszámra, az éjjeli órákban ladikon szállították át. Ha szót értettek a katonákkal, akkor ez nem is volt olyan kockázatos vállalkozás. Adán, Moholon, Zsablyán, Csurogon árulták, kilója 700 dinár vagy 70 pengő volt. A beszerző utak célpontja, a csereberék színhelye Szeged is. Oda többnapos „száraz” út vezetett, az útvezetőnek 500 dinár járt szolgálataiért. 1944 második felében a pádéi révet Hallai János adai lakos vette bérbe. Ez augusztus 20-a táján történt, de már október 7-én a visszavonuló németek, miután utolsó emberük is elhagyta Bánát földjét, felrobbantották a kompot. Másnap délután két dobtáros géppisztollyal felszerelt orosz katona állított be Hallaihoz, és egy rekvirált fiákeren a Tisza-partra vitték, onnan pedig gumicsónakon a túlsó partra. Orosz tisztek elé kísérték, akik kompja felől érdeklődtek, de kifaggatták arról is, hogy a túloldalon van-e katonaság, milyen állapotban van a topolyai kövesút, majd maguk mellé ültették, és megvendégelték. ,A legrosszabbra gondoltam, de a golyó helyett vacsorát kaptam” — mondta Hallai János. Az elkövetkező napokban a Vörös Hadsereg egyik műszaki alakulata mintegy 2000- 3000 mozgósított helybeli lakos közreműködésével hidat vert a Tiszán. A két parton, ameddig csak lehetett, nyolc méter hosszú cölöpöket vertek le, a híd közepét pedig két hosszú, 106
