Kaján Imre (szerk.): Dokumentumok az 1838-as pest-budai árvíz történetéből (Források a vízügy múltjából 5. Budapest, 1988)

amelyekből szigetek keletkeznek, és olyannyira megnagyobbodnak, hogy a folyamáradat nem képes többé elsodorni őket, következésképpen az áramlat akadályoztatik továbbáramlásában, egyben gyorsaságából és erejéből is veszít, amely a folyamágyat mélyítené. A folyamágy emelkedését tönkrement hajók, hajómalmok, tetők és egyéb különböző eszközök is okozhatják, amelyek áradáskor kerülnek a vízbe, majd belerakódnak a homokba, vagy a sziklazátonyok között maradnak elrejtve. — Ezt a fogyatékosságot átvizsgálni az egész Dunán és segíteni rajta az egész ország számára fő feladat lenne, és minden figyelmet megérdemelne. Most pedig szóljunk a normál szélességről! — Az V. sz. terven látható, hogy Kibler leírása szerint ott, ahol az egész Duna együtt van, vagyis Komárom alatt a Duna 310 öl. Mohács alatt pedig, Battina és Monostor között 315 öl széles. — Mivel azonban Pest fölött még a Garam és az Ipoly folyó is hozzáfolyík, ezért Pest és Buda között a normálszélességet a mohácsi 315 öl alapján kéne elfogadni. Mivel pedig a Duna szélessége a Gellért-hegy és Pest között csak 170 öl széles a II. sz. vázlat szerint; így a normál szélességhez még 145 öl hiányzik, ami kipótolható lenne a D,-nél jelölt lefolyó 100 öl szélességével, a hiányzó 45 öl pedig a folyamnak a Völgyeleten átfutó gyorsabb lefolyásával. A pesti oldalon pedig mégis ki lehetne szélesíteni, ott, ahol a folyam a legkeskenyebb, T,-nél a partot úgy 10 öl szélesen lehetne kiásni. A Völgyeiéiről készült keresztmetszet, a III. sz. ábra hajózható kanális nélkül, ill. a IV. sz. ábra a hajózható kanálissal és annak hidaival, az előbb említetteket leszámítva csupán csak szemléltetésül szolgál. A budai és pesti építőanyagokra vonatkozóan az a véleményem, már amennyire ezt helyismeretem megengedi, hogy a legjobb építőanyagok a márvány — tufa — és homokkő lennének, ill. a jól kiégetett tégla. Egy 70 éves embernek mindezeket az ötleteit egy tekintetes komisszió kegyes elbírálása alá vonhatná, és remélem, hogy — mivel ez az ország most oly sok ügyes emberrel rendelkezik — ezeket a nézeteimet megértik és eszerint fognak cselekedni; — Még csak annyit kérnék, hogy a kivitelezhetetlen javaslataimat, és a rajzaim áttekinthetőségét illető esetleges hibáimat koromnak és csekély helyismereteimnek tudják be jóindulattal, mivel én ezt a művemet csupán, részben régi összegyűjtött térképek alapján, részben pedig új, az áradás után megjelent tervezetek és írások alapján állítottam össze, mindenesetre legjobb tudásom szerint, és ilyen módon úgy hiszem, hogy a versenykiírás minden kérdését megoldottam." (Kónyáné Breier Zsusa fordítása) 24. Ismeretlen szerző pályaműve Pest-Buda ármentesítésére ,JVIielött a feltett kérdések megválaszolásához hozzákezdenék, először is az ilyen pusztító árvizekkel szembeni biztos siker fő tényezőjét akarom említeni, tudniillik: a Duna-folyó teljes hosszának a szabályozását. Ezt az ötletet nem úgy vetem fel, mintha én találtam volna ki, hanem mint ismert és sok hozzáértő részéről gyakran kifejezésre juttatott elképzelést, amely az egyetlen teljesen biztonságos eredményre vezető. Az elöljáróban említettek után a második kérdés megválaszolása — amire itt megfelelni szándékozom - a helyi helyzet megoldását szem előtt tartva egy speciális területet érint. Mivel a védekezési móddal szemben, amit én ebben az esetben a legolcsóbbnak és a legcélszerűbbnek tartok, némelyek talán szót emelhetnének, bevezetését egy rövid megfontolással akarom kezdeni. Ha a Duna szabályozásánál, - amelynek folyása több száz órát tart, - mindazokat az eszközöket alkalmazták, amelyeket a gyakorlat számára a tapasztalat, egyesítve a vízépítésügy ugyan még nem teljesen kialakult teóriájával együtt nyújt, akkor minden elfogulatlan embernek el kell ismernie, hogy a sok segéderő közül elkerülhetetlen kell hogy