Kaján Imre (szerk.): Dokumentumok az 1838-as pest-budai árvíz történetéből (Források a vízügy múltjából 5. Budapest, 1988)
Minden hajó számára egyúttal a legénységet is ki kell jelölni, aminek folytán a kormányos egy fehér karcímkét kap, amelyen fekete színnel a hajó száma látható, s ami a hajó többi személyzete felett felelőssé teszi őt. Elegendő hajó hiányában, szükség esetén alkalmas nagyságú tutajok is készíthetők és csákányokkal ellátva kisegítőként alkalmazhatók. 14. § A két város közti összeköttetés fenntartása szempontjából még mint korábban, létezik a komp. Egyébként itt is, minden egyes hajón a kormányosok a megkülönböztethetőség végett egy vörös karcímkét kapnak, melyen feketével látszik a hajó száma. 15. § Az egyrészt egy árvíz esetén a városban magában lévő összeköttetések fenntartására alkalmazott, másrészt pedig a két város közti átkelést lebonyolító hajósoknak és más személyeknek, hatósági igénylésre késedelem és vonakodás nélkül jelentkezniök kell, mert különben a dacoskodókat testi fenyítéssel fogják erre rábírni. Ezen személyek megtalálásában, előállításában és megbüntetésében a Bel- és Lipót-városban a Városparancsnoki Hivatalnak, a külvárosokban azonban az illetékes törvényszékeknek kell hivataluk előírásai szerint eljárniuk. 16. § Minden háztulajdonos köteleztetik, hogy lássa el magát a házán belüli összeköttetés fenntartásához szükséges deszkákkal és állványokkal. Nagyobb épületek tulajdonosait emellett a Városparancsnoki Hivatal fel kell szólítsa, hogy házuk szükségleteinek kielégítése érdekében saját hajókat, vagy tutajokat szerezzenek be. 17. § A város, éppenúgy mint tűzvészek idején, egy árvíz esetén is 12 szekcióra fog oszlani, amelyekben a kapcsolat fenntartása, az élelmiszerek odaszállítása stb. érdekében a mindenkori szükségletnek megfelelő számú hajót és tutajt kell készenlétben tartani. 18. § E szekciók mindegyikének élén egy 1838. november 3-án és 5-én (Nr 12452 és 12618) magisztrátusilag megszavazott bizottság fog állni, mely egy városi tanácsosból és négy választópolgárból, egy építőmesterből és egy ácsmesterből alakul. Ehhez jön még két körzetparancsnok, azután az elővárosokban néhány esküdt és amennyiben az szükségesnek tűnne, úgy kisegítőként mindenütt be lehetne venni más becsületes polgárokat. Ezeknek az elöljárósági tagoknak a nevei egy a jégtorlasz okozta árvíz esetén egy előzetes hirdetmény által minden kerületben közhírré tétetnek, hogy a közönség minden ügyes-bajos dolgával tudjon hozzájuk fordulni, s hogy általuk a szükséges megelőző intézkedések mindenütt gyorsan meghozattassanak. 19. § Ezeknek a kerületeknek mindegyikében egy mentőházat kell kijelölni, amelyben az elöljárósági tagokon, a két körzetparancsnokon és néhány csatlóson kívül egy orvos, egy bábaasszony, egy kéményseprő és két ács, — a szükséges eszközökkel felszerelve, — is jelen kell hogy legyen. E mentőház mellett mindenütt egy „Mentőhajó" felirattal jelölt hajót kell elhelyezni a szükséges tartozékokkal együtt: úgymint emelőrúd, csákány, s a hajóorrot egy fehér zászlóval kell ellátni. 20. § A betegeket és a rokkantakat a földszintekről idejében vagy a felsőbb emeletekre, vagy rokonaikhoz és ismerőseikhez, hogy ha ez nem lehetséges, a kórházba kell átszállítani. Sürgető veszély esetén az egészségeseket is a földszinti lakásokból a felsőbb emeletekre, vagy valahová máshová ki kell telepíteni. Ebből a célból ezek számára az ideiglenesen a