Kaján Imre (szerk.): Dokumentumok az 1838-as pest-budai árvíz történetéből (Források a vízügy múltjából 5. Budapest, 1988)

hanyatló polgártársaikat. — s mi különös, de éppen nem csudálatos néhány nap alatt annyira helyre volt állítva ismét a köz bizodalom, mint ha Buda Pestnek becse e borzasztó csapás által csak rövid időre volna lejjebb szállítva, — mit csak úgy magyarázhatni valamint e köz érzés természeti voltát is, hogy Budapestnek léte már olly szükségessé lőn, s abban a fiatalságnak és egészségnek olly szelleme rejtezik, miszerint ily csapás, noha az elegendő lett volna nem olly kedvező körülmények közti habár nagyobb városokat is örökre tönkre tenni, csak nagyobb kifejtésére szolgálhatna alkalmul. Sőt annyira ment csak néhány nap fordulta alatt, e köz érzés egy tulságbul a másikba, t.i. az elcsöggedésből a könnyelműségbe, honnét sokan, s tán a veszély közt leg kétségbe esettebbek illyenekkel vigasztalták magokat és másokat, hogy kféle jelenetek olly ritka tünemények volnának, mellyek századokban csak egyszer fordulnának elő, s eképp bátorságban és jó kedvben fognánk nemsokára Pest Budának lakosait látni, mint az előtt, s így egy cseppet sem kellene félni, de Istenre bízni ki mindent, ki mindent legnagyobb javunkra rendelne el sat. S igaz. Istenben bízni, s azt hinni, hogy Ő rendel mindent legnagyobb javunkra el, helyesnél helyesb, s ha ily Isten féle szellem uralkodik a közönségben, nagy szerencse, sőt tán az sem árt, mint egyébiránt most fejtegetni nincs szándékom. Ha a nagy szám illyesekben egy kissé könnyelmeskedik is, s nem fél, s túl nem aggódik, mert rövid az élet, s mindenütt s akár hol is ki van téve veszélynek az ember. Illy puszta Isteni félelem azonban minden előre látás, minden előre munkálás nélkül: illy fiatalsági könnyelműség, mindent felejteni tudni, s a jövendőbe egy cseppet sem tekinteni — nem illik mindenkinek földi állásához, sőt azokban kik tisztüknél fogva a népek elöljárói, azokban még megbocsáthatatlan bűn is, valamint nem csekélyebb vétek s lelki tehetségnek hiányára mutat félni s aggódni, hol arra semmi ok nincs, ott ellenben sem nem félni sem nem aggódni, hol arra ok untig van. Nézzük azért hihetőleg mit várhat Budapest víz dolgában a jövendőben, mert jóllehet rendkívüli eset volt ezen utolsó közveszély, s ekkép tán csak nem jő egyhamar ismét ránk, azért legközelebbi jót és hazáját szerető gondoskodó évenkénti visszatérte még koránt sincs a lehetőségnek határán künn. És ez elég, Budapestnek helyzetét olly mélység (Abris) fölibe állítni, mellyben minduntalan elmerülhet honunk legszebb reménye, mert hacsak minden félszázadban fordulna is egyszer elő ily veszély, már az is elég lenne, Országunk kifejtését központjának meg s meg rongálása által, örökleg olly sorvasztó kétség közt tartani, melly nemzetünk tökéletes felvirágzását soha nem engedné; Ez így kötelesség: férfiúi tekintettel és minden gyáva reményektől tiszta kétellel megvizsgálnunk, milly biztonságot nyújt jövendőre nézve honi közép pontunk, had lássuk meg győz-e a Duna, s nem bírunk a homokkal, alacsony helyzettel. S ha így, üssük központunkat máshová fel, vagy ha ezt sem bírjuk, vesztegeljünk resignatioval a tátongó hézag fölött, mind addig, míg csalfa borítéka vélünk együtt elsüllyed, de ezt legalább tudjuk, — vagy ha van lelkünk megmérkőzni honi központunk hiányaival, ám ismerjük meg, milly veszélyeket várhatunk és ezektől szemeinket gyáván ne fordítsuk el, de mérjük azokat szilárd nézettel teljes tökéletes voltukban. Minden theoriák szerint — mellyeknek helyessége naprul napra inkább kiviláglik — Magyar Ország bal parti része, vagy Vácztul kezdve egykor tenger volt, mellynek egy resztül a mostani folyam jobb parti magassága melly szinte fekete tengerben omlásáig mindenütt kíséri azt, másrészrül pedig vete határt, Bihar, Krassó és Sub Herczegségnek hegyei. Több phenomének közben jöttével magának Kazán szorosai közt erővel utat törvén rögtön vagy egyedül az idők hosszú folyamatjának következtében lassankint leapadott és ekép a tengerbül folyam lett, mellyet források, eső, hó és egyéb folyók hozzá járulása táplál - s milly noha felette kicsi néha, sokszor őrjöngésig felduzzad, és illy alkalmakkal mindent magával sodorván nem csak a körül fekvő mélyebb tájakat, de ma-