Kaján Imre (szerk.): Dokumentumok az 1838-as pest-budai árvíz történetéből (Források a vízügy múltjából 5. Budapest, 1988)
Járdái ő a vizeken, Nincsen álma, nincsen nyugta Sem nappal sem éjjelen. Ö az ár dühét dacolva A zajgó özönbe dűl, S kiragadja martaiékit Sodró örvény ölébül. Fáradalmi bő jutalma Százak áldó élete, Kiknek hála érzelemmel Zeng ajkán dicső neve. S ki ő a nagy szívű sajkás Kit veszély nem retteget, Száz halál hol végveszéllyel Ijeszt minden életet. S ki az a dicső halandó Kinek háladalt rebeg, Hű szívének ösztönéből Éltiért egy nagy sereg. A derék hajós a bátor A hon nagy fia, kinek Tisztelt neve minden ajkon Lelkesítve hőn zeneg: Éljen ő! ki védőr volt a Vésznapok idején, S éljen minden hív ki honja Ügyét hordja nagy szívén. Téth Eőri Sándor Győr megye." A pest-budai árvíz eseményeit a korabeli szépirodalom is megörökítette. A főváros tragédiája alkalmat kínált a súlyos érzelmeket kedvelő romantika számára és ezt az alkotók — akiknek többsége maga is átélte a vészteljes napokat — ki is használták. 2 Vörösmarty Mihály: Az árvízi hajós című verse nemcsak nyomtatásban jelent meg, 3 hanem a pesti Magyar Színház (Nemzeti Színház) 1838. április 27-iki előadásán elszavalta a kor nagy színésznője, Laborfalvy Róza, akkora ünnepléssel, hogy előadását többször ismételnie kellett. A zajos siker nemcsak Vörösmarty remekének és az aktualitásnak szólt, hanem — a költőhöz hasonlóan — így tisztelgett a magyarság az árvízkor emberfeletti erővel a mentésen dolgozó, felségsértési per alatt lévő Wesselényi Miklós előtt. 4 Talán ez a Wesselényihez fűződő kapcsolat emelte a többi árvízzel kapcsolatos vers fölé „Az árvízi hajós"-t. Ezt látszik igazolni, hogy Wesselényit azóta a vers címéve! együtt emlegetik: „Wesselényi, az árvízi hajós". A magyarságnak Wesselényi melletti tüntető rokonszenve (pere miatt) eredményezhette, hogy Vörösmarty őt dicsőítő verse az egész országban népszerűvé vált. Ezt mutatja az a vers, melyet Eőri Sándor 5 , a Győr megyei Tét községből származó soproni diák írt, a Soproni Tanuló Magyar Társaság 1838. május 24-iki „Öröm ünnepére." A mű nemcsak Vörösmarty, hanem az árvízről szóló, rémségekkel, borzalmakkal teli vásári ponyvák-röplapok hatását is tükrözi. 6 Első felében aprólékos részletességgel írja le Eőri a pusztulást, az árvíz áldozatainak haláltusáját. Verse végén teszi fel a kérdést Eőri, ki a szenvedőket mentő hajós? Válaszol is, de úgy, hogy Wesselényit mégsem nevezi meg. Nevét nem mondja ki, hisz mindenki tudja — ismeri, inkább hitet tesz a nagy férfiú mellett: „...A hon nagy fia,... ki honja/Ügyét hordja nagy szívén." Ehelyütt kell szólni más, olyan irodalmi művekről, amelyek ha kevéssel is, de hozzátesznek az árvízről meglévő ismereteinkhez. Ilyenek a korábban igen kedvelt, sűrűn alkalmazott hála, és köszöntő versek. Ezek általában tartalmaznak valóságmomentumokat, így a korabeli történéseknek sokszor egyetlen dokumentumai. Az 1838. és 1839-es év „termésében" is akadtunk ilyenre. 7 JEGYZETEK 1 „Öröm Ünnepi Ódák" 1834-39. évi kötete Sopron, Berzsenyi Dániel Gimnázium
