Kaján Imre (szerk.): Dokumentumok az 1838-as pest-budai árvíz történetéből (Források a vízügy múltjából 5. Budapest, 1988)

malomtőkére fut rá, ahol aztán hajója a rakománnyal és az árukkal elsüllyed, akkor még nagy szerencséje van, ha ő maga ép testtel megússza a dolgot. Alacsony vízállásnál gyak­ran a dunai malmok is a hajózás útjában állnak. Ezek a malmok szintúgy elegendően nagy és erős vizet igényelnek és ezáltal vizük áramlása miatt különösen a kisebb hajókra jelen­tenek veszélyt. Egy célszerűen elvégzett Duna-szabályozás azonban megfelelő magassá­got ad az alacsonyabb partoknak, megfelelő mélységet a sekélyebb helyeknek, megsza­badítja a folyót az összes homokpadtól, megtisztítja valamennyi veszélyes tönktől és cölöptől, s mindezek által a hajózást annyira megkönnyíti és biztonságossá teszi, hogy a Dunán éjjel és nappal egyaránt bátran és veszélytelenül lehet majd közlekedni. Milyen végtelen előnyökkel és haszonnal járna tehát mindez a dunai kereskedelem egésze szá­mára! Milyen kiszámíthatatlan időbeli, pénzbeli és árukban való nyereséget jelentene! 3. A harmadik előnyt a gyárak, a manufaktúrák, a gőzmalmok, a gőzezemü ko­nyakfőzdék, a finomító üzemek és más hasonlók jelentenek, amelyek, ha a Duna szabá­lyozva lenne, a folyónál biztonsággal és az alámosás minden veszélye nélkül lehetnének elhelyezve és létesítve, mivel ilyenfajta intézmények csak magas vízállás mellett, nagy ha­szonnal tervezhetők: csak ahová a nyersanyagok odavitele és a gyártmányok elszállítása könnyen történhet, és ahol általában mindenféle közlekedés gyakrabban és kényelme­sebben elképzelhető és igénybe vehető* És ez megint csak egy olyan végtelenül nagy haszon, amit mi a Duna-szabályozásnak köszönhetnénk. Mert bár mondhat bárki bár­mit, én akkor is szilárdan hiszem, hogy csak gyárak és manufaktúrák tudnak virágzóvá tenni egy országot, úgy mint ahogy több ország is virágzását és erejét csupán a gyárak­nak és manufaktúráknak köszönheti.** Mert mit használ a legnagyobb kereskedelem is, amely csak abban áll, hogy az árukat — némi előnnyel és nyereséggel ugyan — az egyik helyről a másikra szállítja át, de eközben a nyereség állandóan csak a legnagyobb koc­kázattal, időveszteséggel és tőkeráfordítással érhető el? Hogy hány száz nehézséggel jár egy ilyen kereskedelem, azt mindenki tudja, aki már vál­lalt egyszer vizén lebonyolítva ilyen merész üzleti játékot. így ha például a Dunán gyü­mölcsök, borok és fa, vagy a tengeren szövetáruk, gyapjú, vasszerszámok stb. kereskedel­mével akarunk próbálkozni, akkor igen gyakran nem lehet megkapni a kívánt terméket; sokszor mire elérjük a helyet, mások már szétkapkodták ezeket. Vagy az is gyakran elő­fordulhat, hogy különböző, sokszor előre nem látható körülmények miatt ezen áruk közben úgy megdrágulnak, hogy még örülhetünk, ha ilyen drága bevásárlás mellett vesz­teség nélkül megúszhatjuk a dolgot. Tekintsük most át a mezőgazdasági termelő helyzetét: nagy kockázattal műveli földjét, amelyet minden előforduló rossz időjárás tönkretehet; nagy kockázattal folytatja a birka-, ló-, szarvasmarha-, stb. tenyésztését, hiszen az állatok szinte minden évben ki vannak téve a különböző betegségek, balesetek és járványok veszélyének és e tevékeny­ség szintúgy nagy földterületeket, sok kiadást, drága takarmányt, rengeteg embert és szorgalmas felügyeletet követel meg. Ha azonban mégis gyümölcsei már a csűrökben, gyapjúja a zsákokban, hízott marhái a piacon vannak, akkor a mezőgazdának egy kis konkurrencia, vagy akárcsak egy kis túlkínálat is ugyanabban, vagy a hasonló termék­ben, már a legrosszabb eladási árat okozza, s ezért igen gyakran még boldognak kell len­nie, ha kiadásai megtérülnek, s rengeteg fáradozását csak némiképpen is jutalmazva érzi. - Egészen másképpen áll a helyzet a gyárak és a manufaktúrák okozta előnnyel: *Schwartner klasszikus statisztikájában Európa valamennyi folyójának királynőjeként emlegeti a Dunát, s azután ugyanitt azt mondja: „Az országnak ez az ütőere az, amely a magyar embernek valós és elképzelt igényeit a világ minden részéből kielégíti, és amely szintén a természettől arra tűnik rendeltetve, hogy a magyar termékek bőségét a sok folyón keresztül, amelyek beletorkoll­nak, felvegye, és a szomszédos országoknak mind ezeket mind pedig az idegen tranzitárukat el­juttassa.." (Lásd 1. rész 17. §. 71. oldal). **Anglia gyári és manufakturális termékeiért évente óriási összeget, körülbelül 114 230 000 font­sterlinget bevételez.

Next

/
Thumbnails
Contents