Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
A vízrendezés tárgya és feladatai - II. A vízrendezés módszerei és módszertana
például olyan esetben, amikor a nedves, valamint a száraz időszakok váltakoznak. A melioráció különböző szakterületei azért is szorosan kapcsolódnak egymáshoz, mert minden meliorációs beavatkozás olyan szélesebb körű hatással jár, amely azzal jellemezhető, hogy a fő (az elsődleges) kedvező hatást még nem kevésbé jelentős és eredményes mellékhatások (másodlagos hatások) kísérik. Például a vízrendezés fő célja a talaj elvizenyősödésének megszüntetése. Ez a beavatkozás egyidejűleg mérsékli vagy megszünteti az erózió veszélyét, és azáltal, hogy megjavítja a talaj szellőzési viszonyait, valamint a talajban levő pára mozgását, elősegíti a talajharmat keletkezését, és így száraz időszakban „öntözi” is a talajt. A vízrendezési létesítmények bizonyos kiegészítő műtárgyak, építmények megvalósításával közvetlenül az öntözés céljára is használhatók. Hasonlóképpen széles területre terjed ki az összes többi meliorációs beavatkozás hatása is. Ez a körülmény lehetővé teszi az egyes beavatkozások célszerű kombinálását, és ezáltal az egész meliorációs beavatkozás egyszerűbbé és olcsóbbá tételét. Az említett összefüggésekre tekintve, látható, hogy a melioráció egyes ágait és a velük kapcsolatos feladatok megoldását nem lehet öncélúaknak, egymástól függetleneknek tekinteni. Ellenkezőleg, ezeknek a tevékenységeknek egymást szervesen úgy kell kiegészíteniük, hogy a talaj állapotának célul kitűzött megjavítása a legegyszerűbben, legkevesebb munka befektetésével, a leggazdaságosabban legyen megvalósítható. Ennek a feltételnek az úgynevezett teljes értékű (összegezett, egyesített) melioráció. felel meg. Ennél a melioráció különböző, időrendben esetleg egymás után következőleg megvalósított beavatkozásait és tevékenységeit egységes csoporttá foglaljuk össze. Ennek a meliorációnak alapelve azoknak az okoknak megszüntetése, amelyeknek következtében a talaj leginkább károsodik. Ezt az okot megszüntetve fokozatosan áttérnek a már elvégzett munkálatokhoz a feladat megoldása, valamint a munkavégzés szempontjából legcélszerűbben kapcsolódó, soron következő beavatkozásra, egyidejűleg figyelembe véve azt, hogy az összes alkalmazott beavatkozás egymást kölcsönösen kiegészítse, valamint a kitűzött végeredmény elérésében segítse. Az egyes beavatkozások egymáshoz kapcsolásának módját a munkák elvégzésének célszerűsége szabja meg. Az így értelmezett teljes értékű melioráció körében a vízrendezés általában az alapvető beavatkozást jelenti. Ugyanis csupán a csapadékvizek és a hóié helyi összegyülekezése, valamint az elöntések ellen megvédett területen lehet további meliorációs beavatkozásokat (kultivációt, öntözőrendszerek létesítését) kezdeni. Ez a megállapítás mindenekelőtt a mocsaras területekre érvényes. Ezeknek talaja ugyanis természetes állapotban terméketlen, és gazdaságilag nem hasznosítható. így például a kelet-szlovákiai Ondava folyó menti síkság 1848-ban még sok mocsárral, elvizenyősödött réttel, sovány legelőkkel és hullámtéri erdőkkel 70
