Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
A vízrendezés tárgya és feladatai - II. A vízrendezés módszerei és módszertana
b) Vízgazdálkodási (hidromeliorációs) módszerek A vízrendezés vízgazdálkodási módszereit hidromeliorációs, valamint műszaki módszereknek is nevezik. Ezeknek a módszereknek alkalmazásakor különböző műszaki létesítményeket valósítanak meg. A vízgazdálkodási módszerek a vízrendezésnek fő, nagyon elvizenyősödött területeknél pedig egyedülálló módszerei. Ezekkel a módszerekkel végzik a mezőgazdaságilag hasznosított területek, az építési munkahelyek, a lakótelepek, az ipari területek, az egyéb, különböző célokra hasznosított területek, mint pl. a repülőterek, sportpályák, temetők stb. felesleges vizének elvezetését. Bár a vízrendezés céljai különbözők lehetnek, a vízrendezés vízgazdálkodási módszerei alapelvüket tekintve azonosak, köztük különbség legfeljebb a gyakorlati alkalmazás részleteiben van. Az elvizenyősödés okait és a felesleges víz eltávolításának módjait alapul véve megkülönböztetünk: 1. felszíni vízrendezést, 2. felszín alatti vízrendezést vagy talajcsövezést, 3. kombinált vízrendezést. Felszíni vízrendezéskor a talaj felesleges vizét nyílt csatornákkal és árkokkal vezetik el. Talaj csövezés alkalmazásakor felszín alatti vezetékekkel (talaj csőhálózattal) távolítják el a talajból a felesleges vizet, kombinált vízrendezésnek pedig az előző két módszer célszerű kombinációját nevezik. A vízrendezés céljától és elérni kívánt mértékétől, a művelési ágtól (szántóföldek, rétek, legelők, erdők), az elvizenyősödött talaj jellemzőitől, az elvizenyő- ■södés okaitól, a munkafeltételektől és a beruházási költségektől függ, hogy az ■említett módszerek melyikét alkalmazzuk. A felszíni vízrendezést (nevezik ezt árkos vízrendezésnek is) alkalmazni akkor indokolt, ha az elvizenyősödést kizárólag vagy legnagyobb részben felszíni vizek (csapadékvizek, hóló, a vízfolyások medréből kilépett vizek) okozták, és a vizeket például a tavaszi hóolvadás, az árvizek vagy a nyári záporok után gyorsan el kell vezetni a talajfelszínről. Ugyancsak ajánlatos a felszíni vízrendezés módszerét alkalmazni akkor is, ha a terület sík, és esése talajcsőhálózat létesítésére nem elegendően nagy. Ajánlatos ezt a módszert alkalmazni rétek és síkvidéki erdők, valamint nem teherbíró, mocsaras talajok (tőzegtelepek, síklápok) vízrendezésére, külvízcsatornákat létesítve a lejtőkön vagy kombinálva a vízrendezést az öntözéssel. Ugyancsak a felszíni vízrendezés létesítményei a vasutak, a burkolattal ellátott, valamint a földutak mentén létesített vízelvezető árkok is. A módszer alkalmazása szempontjából döntő körülmény lehet továbbá a víz- rendezési rendszer későbbi rekonstrukciójának, különösképpen pedig a csatornák -és az árkok mélyítésének vagy átfolyási szelvényük megnövelésének feltételezett szükségessége. Bizonyos esetekben, különösképpen áteresztő talajoknál, -ennek a módszernek alkalmazását az építés gazdaságossága is indokolja, mint-58
