Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
A vízrendezés tárgya és feladatai - II. A vízrendezés módszerei és módszertana
A morzsás vagy a jó szerkezetű talajt egymáshoz tapadt talajrészecskékből álló, 2 -r- 5 mm, legfeljebb azonban 10 mm átmérőjű apró rögöcskék vagy morzsák alkotják. Az ilyen szerkezetű talajban már nem károsan nagy mennyiségű a vizet megkötő kapilláris pórus, hanem az egyes morzsák között nagyobb, nem kapilláris, a körülményektől függően vízzel vagy levegővel kitöltött pórusok keletkeznek. A jó, morzsás szerkezetű talajnál a kapilláris, valamint a nem kapilláris pórusok aránya 2 : 1, vagyis olyan, amilyen a talaj optimális fizikai állapotának létrehozásához szükséges (I. 1/c fejezet). A morzsás szerkezetű talaj a csapadék lehullása után szomjasan fogadja magába a vizet, és annyi víz hatol bele, hogy számottevő mélységig a nagyobb pórusok is megtelnek (27/b ábra). Azonban a csapadék megszűnése után rövid idővel a víz ezekből a pórusokból kapillárisán a morzsákhoz tapad, és így a nagyobb pórusok ismét szabaddá válnak a levegő vagy az újabb csapadékvíz befogadására (27jc ábra). Ezért a morzsás talaj jól gazdálkodik a vízzel, és ez a talajszerkezet megakadályozza a talaj elvizenyősödését, annak ellenére, hogy sok vizet őriz meg a növények táplálkozása számára. A morzsás talaj szerkezetét az aprószemű kőzetrészecskék pelyhei (aggregátumai), a morzsák alkotják. A morzsáknak eléggé összetartóknak, a talajművelés során rájuk ható nyomással, valamint a széteséssel és a szétmosással szemben ellenállóknak kell lenniök. A főleg több éves füvek gyökérmaradványainak bomlásakor keletkező talaj humusz (az úgynevezett hatékony humusz) meszet tartalmaz, és ezáltal képes a talajszemcséket úgy egymáshoz kötni (cementálni), hogy azok a vízben nem esnek szét, és szilárd, tartósan morzsás szerkezetet alkotnak. A talajrészecskéket ilyen ellenálló morzsákká összeragasztani a gyökérmaradványok, valamint a szerves trágyák bomlásakor keletkező talajhumusz képes. Minthogy mésszel telített, úgynevezett hatékony humusz, a részecskéket szét nem eső morzsákká ragasztja össze, és állandó, szilárd, morzsalékos talajszerkezetet hoz létre. A talajban levő humusz mindenekelőtt a mezőgazdasági, főképpen pedig a dús gyökérzetű növények elpusztult gyökereiből keletkezik. Humusz keletkezik továbbá abból a szerves anyagból is, amely a növények közvetlen trágyázásakor, istállótrágyaként kerül a talajba, valamint a növényi termékek hulladékaiból készített komposztokból is. Gazdag humuszforrás a zöldtrágya is. A zöld- trágyázás során olyan növényeket termelnek, majd szántanak be, amelyek föld feletti része és gyökérzete dús. Ilyenek főképpen a pillangósok. Ezeket tisztán vagy gabonával keverve vetik. Ugyancsak elősegíti a morzsák képződését a közvetlen meszezés is, minthogy a talajban levő kolloidok kicsapódását (koagulációját) és ezáltal a talajrészecskék ellenálló aggregátumokká pelyhese- dését okozza. A részleteket illetően az agrotechnika és a növénytermesztés szakirodaimára utalok. A másik módszer alkalmazásakor a talaj felesleges vizének eltávolítására 56
