Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)

A vízrendezés tárgya és feladatai - I. A talaj elvizenyősödésének vizsgálata

mocsarak a Szovjetunióban, a Visztula-lapály Lengyelországban, a Pontuszi- mocsarak Itáliában, a Shkoderi-tó árterülete Albánia és Jugoszlávia határán, a Duna, a Száva és a Dráva menti síkságok, a Duna deltája Romániában, a Nílus deltája Egyiptomban, az Eufrátesz és a Tigris torkolata Irakban stb.

3. Az elvizenyősödés okai

A talaj elvizenyősödésének különböző okai lehetnek. Ezek általában az alábbi három csoportba sorolhatók:

a) Területi (zonális) okok. Ezek valamely terület meteorológiai és éghajlati viszonyaiból, főképpen a csapadékfölöslegből következnek.

b) Helyi (intrazonális, lokális) okok. Ezek a helyi orográfiai, geológiai, hidrológiai, hidropedológiai, agrobiológiai vagy műszaki viszonyokkal függenek össze.

c) Kombinált okok. Ezek az elvizenyősödés egymást különféleképpen kiegészítő és ezáltal egymás hatását fokozó területi és helyi okainak kombinációi.

Ezeknek az okoknak ismerete mindig nagyon fontos, ugyanis ezektől függenek a talaj elvizenyősödésének jellemzői, valamint azok a módszerek és eszközök, amelyek alkalmazásával a talajból a felesleges víz elvezethető.

a) Az elvizenyősödés területi okai

Az elvizenyősödés területi (zonális) okai az adott meteorológiai és éghajlati viszonyoktól, főképpen pedig a vizsgált terület csapadékviszonyaitól függenek. Ezek az okok mindenekelőtt azokon a nedves (humid) vidékeken fordulnak elő, amelyeknek átlagos csapadéka feleslegesen sok. A csapadékvíz legnagyobb része az egyidejűleg érvényesülő kismértékű párolgás és felszíni lefolyás miatt a talajba szivárog, vagy összegyűlik a sík terepen, és így a talajt a felszíni víz vagy a talajvíz vizenyőssé teszi. Ugyancsak elvizenyősödést szokott okozni a csapadék nem megfelelő időbeli eloszlása is. Ez az eset főképpen olyan vidékeken fordul elő, amelyeken a hó alakjában lehulló csapadék mennyisége nagy, és a tavaszi olvadási időszak rövid; ennek következtében a sík területek átmenetileg vagy tartósan mocsarakká válnak. A nyári időszak ilyen területeken annyira száraz is lehet, hogy a mocsár átmenetileg kiszárad. Ez a folyamat minden evben periodikusan ismétlődik. Hasonló viszonyokat teremtenek a trópusokon a csapadékos időszakok.

Annak megítélésekor, hogy a területi okok miatt elvizenyősödhet-e a talaj, tájékoztató jellemzőként alkalmazhatjuk a hosszabb, legalább tíz évnyi megfigyelési időszak adatai alapján meghatározott évi csapadékösszegek átlagát (S). Ennek a jellemzőnek megfelelően az 500 mm-es évi csapadékösszeget a száraz (arid), valamint a nedves (humid) éghajlatot jellemző csapadékösszegek liatár44