Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
Vízrendezési műtárgyak - XV. A csatornák, valamint a töltések műtárgyai
ban téglalap- vagy négyzet-keresztmetszetű fagerendák. Méreteiket a belőlük készült elzárófalra ható terhelés figyelembevételével határozzák meg, feltételezve, hogy a gerendák víznyomással terhelt, végükön szabadon alátámasztott kéttámaszú tartók. Ennek figyelembevételével a betétgerendák vastagsága a d = 0,247/ m (189) összefüggésből számítható. I a betétgerenda teljes hossza, beleszámítva a hornyokban levő gerendarészt is, tehát / = /„ + (0,10 0,20) m, l„ az elzárandó nyílás szélessége, h a felvízszín magassága a betétgerenda középvonala fölött, kd a fa megengedett hajlítási igénybevétele (kg/cm2). Átlagosan^ = 100 kg/cm2, ezért d = 0,0247 / ( h m. A betétgerendák 20— 25 cm-nól vastagabbak nem lehetnek. Ennek 2 m-es vízmélységnél 7 m-es, 4 m-es vízmélységnél 5 m-es gerendahossz felel meg. Általában különböző kialakítású, vasíülekkel ellátott, legfeljebb 3 m vízmélységnél 3 -r- 4 m szélességű nyílások elzárására alkalmas fa betétgerendákat alkalmaznak. Szélesebb és mélyebb szelvények elzárására fagerendákat ritkábban használnak, azokat acélgerendákkal helyettesítik. Ezek teljes szelvényű, 10 m-nél nagyobb szélességeknél szegecselt vagy hegesztett, tömítőgerendákkal, esetleg lemezburkolattal ellátott, rácsos tartószerkezetek. Ugyancsak alkalmazhatók téglalap-, négyzet-, hatszög- és más szelvényű, üreges vagy tömör szelvényű vasbeton betétgerendák is. A betétgerendák hornyának elegendően szélesnek, a betétgerendák vastagságánál legalább 2-í-3cm-rel szélesebbnek kell lennie, hogy bennük a betétgerendák teljesen szabadon mozoghassanak. A hornyok külső éleit idomvassal védik. A betétgerendákat fülek alkalmazásával emelik és süllyesztik. A fülekhez kapcsolódik a felhúzórúd, -kötél vagy -lánc. A betétgerendákat kézzel, a nagy és nehéz gerendákat futódaruval mozgatják. A nehéz betétgerendák nagy súrlódását a hornyokban sínen mozgó görgők alkalmazásával csökkentik. A betétgerendás elzárást legnagyobbrészt kisegítő, valamint szükségelzárásként használják, például szivattyútelepek aknáinál, vízkibocsátó műtárgyaknál, túllolyóknál, bújta- tóknál, csatornahidaknál stb. Ha a szelvényt teljesen vízzáróan kell elzárni, mint például a töltéseken átvezető zsilipeknél, két betétgerenda-sort alkalmaznak, és közüket vízzáró anyaggal (agyaggal, trágyával) töltik ki. A betétgeren- dás elzárás alkalmazásakor a duzzasztási szint vagy a túlfolyón átvezetett vízhozam szabályozható. Ezt a követelményt rendszerint vízelvezető rendszereknél (ha azokból öntöznek), iszapolómedencék vizének lebo- csátásakor stb. kell kielégíteni. Ritkábban használatosak a tűsgátak. Ezeknél a zárófalat folyásirányban enyhén dűlő fagerendák, az úgynevezett tűk alkotják. Ezek a fenékből kiemelkedő fognak (küszöbnek), felül az elzárandó nyílás oldalfalaihoz erősített, keresztirányú rúdnak vagy széles nyílásoknál kezelőjárda mellett húzódó gerendának támaszkodnak (268. ábra). A tűsgát tűinek felső végét jól megfoghatóra alakítják, esetleg horog427 268. ábra. Tűsgát
