Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)

Vízrendezési műtárgyak - XV. A csatornák, valamint a töltések műtárgyai

mederelzáró szerkezetek (betétgerendás zárószerkezetek, szegmensgátak, hengeres gátak) építésére is. Az elzárószerkezeteket minden esetben a csatorna nagyságának és vízhoza­mának, a szerkezeti elrendezéssel szemben támasztott helyi követelményeknek, az alkal­mazott építőanyag tulajdonságainak stb.-nek a figyelembevételével tervezzük. ’ a) Zsilipek A zsilipek a vízrendezési gyakorlatban legelterjedtebben alkalmazott zárószerkezetek. A zsilipek fő alkotórésze a függőleges mederelzáró tábla, a tábla mozgatószerkezete, vala­mint a kiömlési szelvényben épített, a zsiliptáblák hornyait magába foglaló keret (262. ábra). A zsiliptáblák kerete készülhet összecsapolt fagerendákból, azonban előnyben részesítik a hengerelt acél szelvényekből szegecseléssel vagy hegesztéssel készült, valamint a vasbeton szerkezeteket. A zsiliptáblák a keret függőleges vezetőhornyaiban mozognak, az alsó vízszintes tartó a zsiliptáblák vízzáró felfekvését lehetővé tevő küszöb. A felső vízszintes tartóra erősítik a táblaemelő szerkezetet. A zsilip keretszerkezetét vagy annak részeit a fenékbe, valamint az oldafalakba befalazzák úgy, hogy a keret és a falazat síkja egybeessék. A zsiliptáblák rendszerint fából, nagyobb szerkezeti méreteknél fából vagy vaslemez­ből készülnek. Fából 1,20 -+- 2,00 m széles, legfeljebb 3,0 m magas zsiliptáblákat készí­tenek. Erre a célra rendszerint 20 -f- 25 cm széles borókafenyő vagy tölgyfapallókat használnak. A pallók vastagságát a víznyomásnak megfelelően határozzák meg [lásd továbbá a (189) egyenletet], azonban a kopásra számítva 5 cm-nél vékonyabb palló­kat nem használnak. A pallókat összehornyolják, esetleg a rajtuk átmenő nyílásokon 422 262. ábra. Vízelvezető csatorna zsilipje (Csehszlovákia, Veselí n./M.) Fényképezte: Ing. J. Malenák

Next

/
Thumbnails
Contents