Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)

Vízrendezési műtárgyak - XV. A csatornák, valamint a töltések műtárgyai

cső magassága nagyobb, az utófenék mélységét a visszaduzzasztott vízugrás keletkezési feltételeinek figyelembevételével határozzuk meg. Az utófenék hosszának számítására J. SMETANA a vízugrás elméletéből kiindulva tapasztalati összefüggést vezetett le:

L = (2,4 -4- 3,3)ht (A —3) m .

(185a)

A =

q az 1 fm-re vonatkoztatott átbukó vízhozam (m3/s/m),

/i, az átbukó sugár magassága abban a szelvényben, ahol az utófenék szintjét eléri;

képletből számítható.

H a (184) egyenlettel meghatározott mennyiség,

P a bukó koronájának magassága az utófenék fölött, q sebességi tényező; értéke 0,97 -4- 0,85, ha P =1-4-5 m, it = 9,81 a nehézségi gyorsulás.

Gyakorlati alkalmazás céljából az utófenék hosszának számításáraC. ZAKASZEWSKI az

összefüggést vezette le.

h a csatorna vízmélysége,

Fs a fenéklépcső magassága.

Az utófenék lemezének legkisebb vastagsága 0,30 -4- 0,40 m, ha a vízhozam 2 m3/s-nál nagyobb, de a fenóklépcső 2 m-nél nem magasabb, mintegy 0,50 m, magasabb fenék- lépcsőknél 0,60 m vagy még nagyobb. Ha a csatornában tiszta víz folyik, elegendő az utófeneket betonnal burkolni. Ha a víz nagyszemű hordalékot is szállít, ajánlatos az utófeneket kőburkolattal ellátni. A víz mozgási energiájának megtörését az utófenéken két vagy több sorban elhelyezett energiatörő fogakkal lehet fokozni.

A csatorna fenéklépcső fölötti szakaszát általában (2 -4- 3)A távolságban folyásirányban szűkülő szelvénnyel építik meg. Ezt a szakaszt, valamint az utófenék küszöbe mögötti, (6 4- 8)h hosszúságú mederrészt kővel, rőzsével stb. burkolják, és küszöbbel zárják le. Kisebb fenéklépesőknél elegendő a lépcső alatti mederszakaszt az utófenék kétszeres hosz- szának megfelelő hosszúságban burkolni.

A surrantok olyan rövidebb, gondosan burkolt, számottevő, gyakorlatilag 8-4-25% esésű csatornaszakaszok, amelyeket a csatorna fenékesésónek csökkentése céljából nagy esésű terepszakaszokon és más alkalmas helyeken iktatunk közbe. A surrantó esése a sur- rantó hossza mentén lehet állandó, és lehet változó. Az utóbbi esetben a kezdeti szakaszon nagyobb, mint a surrantó végén, és folyásirányban haladva egyenletesen csökken. A surrantó szerkezetét tekintve folyásirányban szűkülő mederszakaszból, magából az utófenékben végződő surrantócsatornából, valamint a folytatódó csatornaszakaszhoz csatlakozó átmeneti részből áll (261. ábra).

A surrantót trapéz-, esetleg derékszögűnégyszög-szelvénnyel tervezik. Nagy vízsebességeknél ellenálló anyagokból, leggyakrabban betonból vagy kőből, tőzeges területen átvezető lecsapolócsatornáknál rőzséből és fából építik. A csatorna befolyási szelvényének szélességét a fenéklépcsők beömlési szelvényeinek méretezésekor alkalmazott módszerértéke a

q = <phx Y%g(H + P — h,)

(185b)

L = (2,7 = 3,8) YhVs m

(186)

420